Egyedül a nyüzsiben
Mondják, hogy a börtönben lévők inkább vágynak a kellemetlen szobatárssal való együttélést, mint a magánzárka magánymérgét. Ez utóbbi ugyanis a legelviselhetetlenebb. Vagy hallottam szociális területen dolgozó ismerőstől, hogy a legtöbb hajéktalannak fekélyes a lába, mert ezek a lábak sehova se viszik őket, mert nincs senkijük, végtelen és céltalan magányuk testük önsebesítésében ütközik ki. Laing mégis úgy fogalmaz: a magány művészet. Aha. Tehát azért az ő értelmezése szerinti művészi megfogalmazású magánynak – és itt ő a nagyvárosi magányról ír tulajdonképpen – vannak feltételei. Oxi cikkét itt olvashatják el: https://tinyurl.hu/cQwQ/
2018-11-06 17:17:36
|
|
|
Fordította: Németh Anikó
Igaz történet fájdalomról, szerelemről, veszteségről, áldozatvállalásról - két holokauszt-túlélőről, akik egymásba szerettek a történelem leghírhedtebb haláltáborában. Mindketten...
|
|
Fordította: Németh Anikó
Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek...
|
|
Fordította: Németh Anikó
Igaz történet fájdalomról, szerelemről, veszteségről, áldozatvállalásról - két holokauszt-túlélőről, akik egymásba szerettek a történelem leghírhedtebb haláltáborában. Mindketten...
|
|
Fordította: Németh Anikó
Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek...
|
|