Az impresszionizmustól a szecesszióig
A XIX. század derekán feltalálják a fényképezést. A
festők végre magát a valóságot figyelhetik meg, de
nem azért, hogy másolják, hanem hogy értelmezzék.
Falatozás a szabadban, lóverseny, táncosnők – az
impresszionisták (Manet, Monet, Degas, Renoir stb.)
festményei a kor társadalmának eleven, friss és
szokatlan képét közvetítik számunkra. Eközben Cézanne
a látványt alkotó geometriai struktúrákat kutatja,
Párizsban megépül az Eiffel-torony, New Yorkban
magasba szöknek az első felhőkarcolók, a csillogó
városi élet pedig az art nouveau kifinomult
stílusában találja meg kifejezési eszközét. Csakhogy
a belle époque ragyogó fényei mögött újraélednek a
belső kínok, az egzisztenciálisan rossz közérzet:
ennek szószólói Vincent van Gogh és Paul Gauguin, a
nabis mozgalom festői és Henri Rousseau, a vámos.
Aligha véletlen, hogy a század utolsó pillanatait
Munch Sikolya hatja át és szaggatja darabjaira.
