Budapest ostromáról feketén-fehéren - multkor.hu
| 63 évvel ezelőtt, 1945. február 13-án értek véget a harcok a magyar fővárosban. Az elhúzódó ostrom rengeteg véráldozattal és mérhetetlen pusztulással járt együtt. A tragikus eseményre egy könyvajánlóval emlékezünk. |
Budapestet jogosan nevezték a második Sztálingrádnak, mivel a főváros 1944-1945-ös ostroma Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a legvéresebb városostromok közé sorolható. A fővárost története során sokszor támadták, de ezek közül a 20. századi volt a legkegyetlenebb. A Duna gyöngyszeme csak árnyékában és töredékeiben emlékeztetett régi önmagára; a nyomok egyes házaknál még ma is tetten érhetők. A szörnyű napok történéseiről az utóbbi években sok publikáció jelent meg, amelyek mélységükben is próbálták visszaadni az átélt szenvedéseket.
A szerzők közé tartozik Ungáry Krisztián, aki korábban megjelent monumentális munkájában már részletesen tárgyalta a 102 napos ostromot, és az azt megelőző hadműveleteket. A jelen kötetnek is ő az egyik alkotója, míg a megrendítő képeket Tamási Miklós válogatta. Ungváry a bevezetőben röviden, lényegre törően foglalta össze az alapvető ismereteket.
Sztálin rendkívül fontosnak tartotta a magyar főváros bevételét, ugyanakkor Hitler különös vonzalmat érzett Budapest iránt, amelyet az egyik legnagyszerűbb városnak tartott. "Az egész Német Birodalomban nincs hozzá hasonló!" - jelentette ki egyszer. Mindez azonban nem játszhatott szerepet abban, hogy a várost 1944. december 1-jén háztól házig védendő erődnek nyilvánították. Hitlert ugyanis a zalai és a zistersdorfi olajmezők birtoklása vezérelte.
Ennek megfelelően amikor viszonylag hamar kiderült, hogy a fővárost nem lehet menetből elfoglalni, a szovjet hadvezetés hozzákezdett a szisztematikus ostromhoz. A házról házra folyó harc karácsonykor kezdődött. Egyes épületek naponta cseréltek gazdát, olykor a különböző szinteken tartózkodtak egymás ellenségei. A gyűrű egyre szorosabbá vált, a fővárosban pedig elszabadult a pokol.
A nyilasok már a védett házakat sem kímélték, a városukat annyira szerető polgárok pedig hiába próbáltak menekülni. Az ostrom alatt körülbelül 95 ezer ember vesztette életét, az életben maradottak egy része pedig megtapasztalhatta a szovjetek kegyetlen bánásmódját. A főváros számos értéke megsemmisült: a hidakat a német védők robbantották fel, súlyos károkat szenvedett a Dunakorzó, a Királyi Vár szinte teljesen kiégett, rengeteg épület pusztult el. A háború az állatkert lakóit is elérte, 2500 lakójából csak 14 maradt.
Az ostrom alatt csak kevesen vállalták a fényképezést, mivel az események megörökítése egyre inkább életveszélyes tevékenységgé vált. Éppen ezért nagyon értékesek az utókorra maradt felvételek, amelyek feketén-fehéren mutatják be az 1944/1945-ös kegyetlen valóságot. A képek alatt adatokban gazdag szöveget találunk, amelyek a felvételen látható épületek történetét, sorsát magyarázzák, néha azonban kissé oda nem illő stílusban.
A Google Maps helyett jelen esetben Walter Flechtner német pilóta légifelvételével kell beérnünk, amelyen jól kivehető a százszámnyi bombatölcsér. A pillanatfelvételek a legkülönbözőbb témákat örökítették meg: kiégett épületek, szétroncsolt hidak, halottak, exhumálások, menekültek elevenednek meg a szemeink előtt. Olykor személyes tragédiák is feltárulnak, mint például a Parlamenttel szemben, a budai oldalon megsemmisült lakóház maradványai, amelynek törmelékei alól még napokig próbálták kiásni a pincében rekedteket (közük Gulácsy Irén írónőt) - mindhiába. A képek arról is tanúskodnak, hogy néhány épületet a háború után feleslegesen romboltak le.
A város azonban magához tért a rémálomból. Erre utalnak a romok között kvaterkázó férfiak, az Erzsébet híd roncsain napfürdőzők, egy szétlőtt falú műteremben dolgozó művész, vagy a friss meleg ételek egész nap kaphatók tábla, míg a sír mellett lépkedő kislány már az új nemzedéket képviselte. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a szép számú felvételen mindössze egy olyan embert látunk, aki mosolyog. Nem véletlenül.
Tamási Miklós - Ungváry Krisztián: Budapest 1945. Budapest, 2006. Corvina Kiadó, 152 o. 5990 Ft. |
2008-02-12 14:08:48
|
 |
|
|
Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki.
150 évvel ezelőtt...
|
|
|
Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni...
|
|
|
Fordította: Papolczy Péter
A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély...
|
|
|
Testi és lelki egészségünket döntően befolyásolja étkezésünk. A modern városi életmódra jellemző stressz, a felgyorsult tempó átalakította táplálkozási szokásainkat: bármikor és...
|
|
