Színházkönyv - Mix Magazin online
Színházi emberek: a 20. század második felének szubjektív színháztörténete. Volt idő, amikor Hevesi Sándor, Bárdos Artúr, Németh Antal színházi főemberség mellett tanulmányok, sőt könyvek szerzőjeként is megjelent a színház- és olvasmánykedvelő előtt. Aztán a rendezők, igazgatók hanyagolták az elméleti munkát, noha a színházról való gondolkodásnak még voltak írástudói: Várkonyi Zoltán, Major Tamás és Gábor Miklós magas színvonalon írt színházi problémákról. Az utánuk jövő nemzedékekből már csak egy valaki folytatta-folytatja ezt a hagyományt: Lengyel György.

Aligha van ma nálunk még egy színházművész, aki a nyelvismeret, a színházi és az egyetemes kultúra, a történeti és az aktuális érdeklődés, a személyes tapasztalat és a gondolati reflexió, a színészek iránti empátia és a színházi tendenciákra való rálátás, s mindehhez az íráskészség olyan fegyverzetével rendelkezne, mint Lengyel György, s ezért kortársként hasonlóan pontos, szuggesztív és hiteles képet tudna adni színházi emberekről a magyar és a világszínházból, sorsdöntő színháztörténeti időszakokról és pillanatokról.

Lengyel György 1936-ban született Budapesten. Színházrendezői tanulmányait 1961-ben végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Debreceni Csokonai Színháznak 1961-től 1963-ig rendezője, 1963-tól 1966-ig főrendezője, majd 1978-tól 1980-ig művészeti vezetője.
1963-ban a Nemzeti Színház vendégrendezésre hívta meg, Gyönyössy Imre Csillagok órája című színpadi balladáját rendezte a Katona József Színházban. Két további megbízása azonban nem került színre. (A Nem félünk a farkastól című Albee-drámát három heti próba után, a Gőzfürdő című Majakovszkij-szatírát a főpróba-fázisban állították le.)

1965-ben rendezett először a budapesti Madách Színházban (Molnár Ferenc: Olympia), 1966-tól 1988-ig, huszonkét évadon át a Madách Színház rendezője. Ezekben az években nagyon sok TV-játékot és filmet készített a Magyar Televízióban és számos rádiójátékot a Magyar Rádióban. Vendégrendezett a Pesti Színházban és a Vígszínházban, Miskolcon, Veszprémben.

1988-tól 1993-ig a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1993-tól 2001-ig a Debreceni Csokonai Színház igazgatója és művészeti vezetője.
1966 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktat színházrendezést, dramaturgiát, magyar és egyetemes színháztörténetet, valamint "Színházi irányzatok, rendezői stílusok a 20. századi színházban" címmel tart kurzust. Mint Emeritus Professzor ma is tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen.

Számos észak-amerikai egyetemen, valamint éveken át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tartott előadásokat, workshopokat, rendezett színházi előadásokat.
Két színházi antológia társszerkesztője, melyek Színészek, szerepek és Színészek, rendezők címmel jelentek meg. 1970-ben látott napvilágot A színház ma című kortárs színházművészeti írásokból összeállított kötete.

1966-tól részt vett a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának munkájában, amelynek 1981-től 2001-ig elnöke is volt.
2008-02-12 15:58:27
Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki. 150 évvel ezelőtt...
Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni...
Fordította: Papolczy Péter
A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély...
Testi és lelki egészségünket döntően befolyásolja étkezésünk. A modern városi életmódra jellemző stressz, a felgyorsult tempó átalakította táplálkozási szokásainkat: bármikor és...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ