Színházi emberek: a 20. század második felének szubjektív színháztörténete. Volt idő, amikor Hevesi Sándor, Bárdos Artúr, Németh Antal színházi főemberség mellett tanulmányok, sőt könyvek szerzőjeként is megjelent a színház- és olvasmánykedvelő előtt. Aztán a rendezők, igazgatók hanyagolták az elméleti munkát, noha a színházról való gondolkodásnak még voltak írástudói: Várkonyi Zoltán, Major Tamás és Gábor Miklós magas színvonalon írt színházi problémákról. Az utánuk jövő nemzedékekből már csak egy valaki folytatta-folytatja ezt a hagyományt: Lengyel György.

Aligha van ma nálunk még egy színházművész, aki a nyelvismeret, a színházi és az egyetemes kultúra, a történeti és az aktuális érdeklődés, a személyes tapasztalat és a gondolati reflexió, a színészek iránti empátia és a színházi tendenciákra való rálátás, s mindehhez az íráskészség olyan fegyverzetével rendelkezne, mint Lengyel György, s ezért kortársként hasonlóan pontos, szuggesztív és hiteles képet tudna adni színházi emberekről a magyar és a világszínházból, sorsdöntő színháztörténeti időszakokról és pillanatokról.

Lengyel György 1936-ban született Budapesten. Színházrendezői tanulmányait 1961-ben végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Debreceni Csokonai Színháznak 1961-től 1963-ig rendezője, 1963-tól 1966-ig főrendezője, majd 1978-tól 1980-ig művészeti vezetője.
1963-ban a Nemzeti Színház vendégrendezésre hívta meg, Gyönyössy Imre Csillagok órája című színpadi balladáját rendezte a Katona József Színházban. Két további megbízása azonban nem került színre. (A Nem félünk a farkastól című Albee-drámát három heti próba után, a Gőzfürdő című Majakovszkij-szatírát a főpróba-fázisban állították le.)

1965-ben rendezett először a budapesti Madách Színházban (Molnár Ferenc: Olympia), 1966-tól 1988-ig, huszonkét évadon át a Madách Színház rendezője. Ezekben az években nagyon sok TV-játékot és filmet készített a Magyar Televízióban és számos rádiójátékot a Magyar Rádióban. Vendégrendezett a Pesti Színházban és a Vígszínházban, Miskolcon, Veszprémben.

1988-tól 1993-ig a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1993-tól 2001-ig a Debreceni Csokonai Színház igazgatója és művészeti vezetője.
1966 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktat színházrendezést, dramaturgiát, magyar és egyetemes színháztörténetet, valamint "Színházi irányzatok, rendezői stílusok a 20. századi színházban" címmel tart kurzust. Mint Emeritus Professzor ma is tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen.

Számos észak-amerikai egyetemen, valamint éveken át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tartott előadásokat, workshopokat, rendezett színházi előadásokat.
Két színházi antológia társszerkesztője, melyek Színészek, szerepek és Színészek, rendezők címmel jelentek meg. 1970-ben látott napvilágot A színház ma című kortárs színházművészeti írásokból összeállított kötete.

1966-tól részt vett a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának munkájában, amelynek 1981-től 2001-ig elnöke is volt.