A pillanat magányos vadász, elmegyünk mellette, alig vesszük észre, pedig sok esetben rabul akar ejteni, magához akar láncolni, mindent megtesz, hogy emlékezetünkbe véssük. A pillanat emlékezetnyoma az utcákon található, minden- nap elmegyünk mellette, észre véve vagy nem is véve észre.

Jelen kötet 10-szer 10 év utcaművészetét tárgyalja, száz év magyar plakátjait 1890?1990-ig, bemutatja azokat a kimerevített képeket, amelyek az akkori járókelőket fogadták az utcán, amelyek meghökkentették őket és amelyek figyelmüket felkeltették. Propagandaplakátok, egy-egy kor súlyos és fájdalmas lenyomatai, a kultúra dacos és büszke hírvivői, erőteljes színek és formák, nagyon egyszerű vagy trükkösen összetett kompozíciók. A gyere!, nézd!, csináld!, tedd magadévá!, ne hagyd szó nélkül! felszólításai, hiszen tiltakoznod kell a háború borzalmai ellen, le kell gyűrnöd, és nem szabad hagynod, hogy feltámadjon vagy erre (arra) visz a harc előre a béke és szocializmus ifjú harcosainak kongresszusáért, vagy itt a valahanyadik ötéves terv, illetve tiéd lehet otthonodban a tele­vízió, nyerhetsz a lottón, kiszedheted a foltot a bizonyos mosóporral, szomjadat oldhatod a vágyottá tett üdítővel, világíthatsz a nagyszerű égővel, vala­minek a segítségével jobban élhetsz és jobban érezheted magad.

Felhívás harcra vagy jó életre, küzdésre valami ellen vagy valamiért, egy kimerevített kép, mely felszólít arra, hogy a lét vándorai óráikat tartalmasan töltsék, olvassanak könyvet vagy újságot, legyenek a kultúra mindennapos fogyasztói, járjanak színházba, kiállításra vagy nézzék meg eztvagyazt a filmet, egyáltalán tegyék magukévá a világot.

A plakátművészet nem suttoghat, nem duruzsolhat, sorsa a kiáltás, a kiabálás, nem lehet visszafogott vagy szerényen megbúvó, hisz épp a feltűnést szolgálja, mégis meghökkentően szép és finom képek is szegélyezik utunkat, ha végiglapozzuk ezt a gyönyörű szép, száz év magyar plakátmagányát bemutató könyvet. Tíz évről tíz évre más-más képi világ másra való felhívásának dalaival. A szépség figyelmet kolduló vagy az erő figyelmet követelő képei komolyan vagy játékos humorral elbeszélve.

Bakos Katalin igen érdekes és unikális plakáttörténeti művébe belefeledkezve nemcsak számos plakáttani információhoz juthatunk a falragaszok születési körülményeiről, történeti beágyazottságukról, stílusukról, kompozíciójukról, színeikről, képi újításaikról, nyílt és rejtett céljukról és ezermás, a plakátművészetet érintő kérdésről, hanem eközben közel másfél száz modern faliképszerző híres és közismert vagy épphogy sosem látott alkotásait nézegethetjük. Sok másé mellett Bálint Endre, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Ferenczy Károly, Finta József, Hincz Gyula, Káldor László, Kass János, Pinczehelyi Sándor, Reich Károly, Rippl-Rónai József, Schmal Ká­roly, Vaszary János vagy Wahorn András műveit, olyan alkotókét, akiknek nem elsősorban a plakátműveit ismerjük, s persze olyanokét is, akik egy-egy jól eltalált reklámfogással vésték bele a múltunkba és a jelenünkbe magukat.

A könyv egyik legérdekesebb része tán közismert plakátjaink motívumvándorlásainak, motívum elő- és utótörténetének bemutatása. Például az 1990-es MDF-plakát, az Orosz István tervezte ?Továriscsi konyec?-en látható félelmetes, hájtól gyűrött tarkó mellett Bakos Katalin bemutat két másik rémületes tarkóábrázolást, egyet a húszas, egyet a negyvenes évekből. Vagy az 1927-es, Bottlik József készítette Metropolis-filmplakát bemutatásakor, melyen egy modern atlasz hátán a földgolyó helyett a várost hordja, két korabeli plakát motívumait vizsgálhatjuk meg, az egyiken egy filmforgalmazó cég tör hasonlóképp a magasba, a másikon pedig egy nektár sört hirdetnek, mely ?vért szaporít, erőt gyarapít?. Vagy pedig az 1896-os híres, ?Millenniumi kötött léghajó?-plakát bemutatása, ?felszállások 500 méterre naponként reggeltől estig? összehasonlítva Szinyei Merse Pál 1882-es, légiesen finom Léghajójával.

Vicces és üvöltő, a pillanat apróságait hirdető és a történelem véres korszakairól ordító képek. Száz év plakátmagánya ritka szép, ritka átgondolt kiadásban.