A Színház- és Filmművészeti Egyetem emeritus professzora már két színházi antológia társszerzőjeként is említendő, melyek a Színészek, szerepek és a Színészek, rendezők, s A színház ma című önálló kötete kortárs színházművészeti írásaiból állt össze.
A könyv bemutatóján Fodor Géza, Zsámbéki Gábor és Gajdó Tamás, színháztörténész beszéltek a mű érdekességeiről, szerkezeti felépítéséről s egyedülállóságáról. Fodor Géza, esztéta, dramaturg egyszerre nevezi fontosnak és magányosnak a magyar színháztörténeti írások körében. Az első kiemelendő jelenség az anekdotázó jelleg, amelyen ezúttal nem a lehúzást, a magunkhoz igazítást kell érteni; az egyes alakok megmaradnak a maguk megközelíthetetlen státusában, s ezáltal hiteles és objektív képet is kaphatunk amellett, hogy rengeteg szubjektív, egyéni élményt és ismeretséget tartalmazó írásról van szó. Ez viszont csak egyetlen momentum a műben. Ami alapvetően rendkívül fontossá teszi, az a könyv második felében olvasható és érzékelhető világszínházi vonulat. Képet alkothatunk ugyanis Sztanyiszlavszkijról, Mejerholdról, Copeau-ról, Michel Saint-Denis-ről, Peter Brookról, Gordon Craig-ről, Appiáról úgy, hogy mindezekkel szembehelyeződnek
azok a magyarországi állapotok, amelyek sokáig nem is engedtek semmiféle megnyilvánulást ezen művészekről, s megfosztották az igazi színházi forradalmaktól az ország életét. A politikai reflexiók így rendkívül jelentőssé válnak, hiszen bizonyos esetekben sorsdöntő helyzeteket állítottak elő. Ide sorolja Lengyel Az ember tragédiájának vagy Albee Nem félünk a farkastól című alkotásának színrevitelét, Olty Magda színészi karrierjét, sőt azon oroszországi tanulmányútját is, amelyen politikai okok miatt nem tekinthette meg a Mejerhold-kiállítást. A realizmus hegemóniájának, a kísérletező szellem hiányának politikai, társadalmi és művészeti okait elemzi. Három portrét is kapunk: Somlay Arturról - akinek Lear király alakítását, valamint a darab bukását, a művész örök humanizmusát, háborúellenességét alaposan tárgyalja -, Nádasdy Kálmánról és Németh Antalról, akinek a politika miatti mellőzését is megírja.
A kötet olyan hiányt tölt ki a színháztörténet-írásban, amely a politikai, a világszínházi jelenségeket, helyzeteket szorosan összeköti a magyar művészet sorsával, s ezáltal is egy pezsgőbb, tudatosabb színházi/művészi létre szólít fel.

LENGYEL György, Színházi emberek, Corvina Kiadó, Budapest, 2008.