Ha megmondod, ki volt a mestered, megmondom, ki vagy" ? idézi Jean-Louis Barrault-t a magyar színházi élet nagymestere, Lengyel György. Az ő mesterei "tartást és méltóságot sugárzó emberek" voltak ? köztük olyanok, akik gyerek- és ifjúkorában ajándékozták meg szerető figyelmükkel: Somlay Artúr, Nádasdy Kálmán, Németh Antal. Remek portrékat rajzol róluk Színházi emberek című új kötetében, amelyet szerda délután mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban; ahogy a világ színházi életének nagyjairól is, akiknek példája meghatározó volt számára. Jacques Copeau-ról, a párizsi Vieux Colombier megalapítójáról, Michel Saint-Denis-ről, a Compagnie des Quinze (Tizenötök Társulata) életre hívójáról, a legendás John Gielgudról és az Angliából Párizsba költözött Peter Brookról, aki a színházkedvelők egyik Mekkáját teremtette meg a Bouffes du Nord-ban, ebben a különleges hangulatú színházban.

Négy rendezéssel összefüggésben olvashatunk a kötetben Madách művének, Az ember tragédiájának hányattatásáról ? a diákelőadás betiltásáról ?, a Nemzeti Színház többhetes próba után visszavont Albee-darabjáról (Nem félünk a farkastól), a Molnár Ferenc-rendezések közbeni dilemmákról, csodálatos színészekkel való találkozásokról. Külön fejezetet kapott "a Gogol köpenyéből kibújt" orosz avantgárd, Mejerhold és Bulgakov hosszú szilenciuma, és az okok elemzése. Az utolsó tanulmány a magyar színjátszás történetét tekinti át a rendezők munkáját és stílusokat vizsgálva 1923-tól 1956-ig. Külön figyelmet érdemel az egyes írásokat követő bő jegyzetanyag, némelyik címszó külön kis esszé, amint Fodor Géza hangsúlyozta.

Lengyel György gyerekkorától a színház bűvöletében él. A Debreceni Csokonai Színház, a Madách Színház, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője, főrendezője, igazgatója, művészeti vezetőjeként megért nagy sikereket és nagy csalódásokat. Vendégrendezőként számos darabot állított színpadra a Pesti és a Vígszínházban, Miskolcon, Veszprémben és külföldön. Tévé- és rádiójátékok sorozatát készítette. Nemzedékeket tanított ? és tanít ma is ? a mesterség szeretetére.

Új kötetébe gyűjtött kilenc tanulmányában benne van a 20. század egész hazai történelme, mint cseppben a tenger. Zseniális emberek harcai, a vasfüggöny mögötti lét fojtogató légköre, a szolgai és/vagy korlátolt kultúrpolitika, Lukács György esztétikájának úthengerhatása, a jó rendező dilemmája: mit tegyen akkor, ha olyan darabot kell színre vinnie, amihez nincs belső késztetése, és így tovább.

"Dühből és dacból kezdtem írni. Utáltam a szűklátókörűséget, de imádtam a magyar színházat? Lengyelországban találkoztam Európával, ott tapasztalhattam meg, hogyan ölelkezik a lengyel színház Európával, de itthon sokáig mindebből semmi sem látszott" ? emlékezett a könyvbemutatón Lengyel György. Kívánjuk magunknak, és mindazoknak, akik szeretik a színházat, hogy tömérdek munkája mellett legyen ideje és ereje megírni a magyar színjátszás történetének következő fejezetét 1956-tól, a hatvanas évektől máig. Úgy, ahogy ezt a kötetet: a világ színháztörténetébe emelve.

Lengyel György: Színházi emberek
Corvina, Budapest, 2008
Ára 3500 forint