 Volt egyszer egy színház
Volt egyszer egy színház A politika már nem kóstolgatja, de ha úgy akarja, lenyeli a színházakat - írja Léner Péter a Volt egyszer egy színház címet viselő kötetében. A kiadvány, ahogy a szerző a könyv alcímeként megfogalmazza a "József Attila Színház utolsó két évtizedéről" szól. Főként szórakoztató repertoárt kínált, de ahogy ő írja a kötetben művelődési fórumként is használta a színházat, értelmiségi vita sorozattól, felolvasó színházig sok minden belefért ebbe a bevállalt többletprofilba. Aztán Léner mindig előállt valami meglepővel, rendezett nála Gaál Erzsébet, Zsótér Sándor, vagy éppen Horváth Csaba és a Miniszter félrelép hatalmas sikere mellett Spiró bemutatót is abszolvált, lett is belőle kisebb botrány, a Vircsaft egyik nyugdíjasoknak szóló bérletes előadása a nézők egy része tiltakozott és kivonult a színházból. Léner nem csak élvezetes mesélő, de bölcs, sokat látott színházi ember is, ezt bizonyítják tanulságos történetei és azok a leírások, ahogy mestereit, barátait, kollégáit, színészeit, vélt, vagy valós ellenségeit jellemzi. Molnár Gál Péterrel például miközben egy rendezőosztályba jártak, később évtizedeken át utálták egymást, aztán a kritikus úgy ment el, hogy már nem maradt idő a konfliktusok kibeszélésre, ehhez Léner annyit fűz hozzá önkritikusan: "Nem gondolunk arra, hogy az idő nem végtelen". Külön történet és sajnos eléggé szomorúra sikerült Léner kényszerű távozása a József Attila Színházból. Az ő verzióját megismerhetjük a kötetből, az biztos, hogy a politika erősen közrejátszott a történtekbe és ennek, mint nézőként is tapasztalhatjuk, komoly következményei lettek. Balogh Gyula / Népszava 2013-07-16 15:28:03
|
 |
|
