Magam is felfigyeltem már a Facebookon az első morzsákra, hirtelen sokan haraptak rá – nem csoda, hogy nagy siker lett. Nyáry Krisztián ráérzett valamire – talán a bulvárhírekhez szoktatott közönség igényeire, talán csak a bennünk élő örök kíváncsiságra –, és kimagasló érdeklődést keltett írók-költők szerelmi életét vizslató írásaival. Ugyanez a heves érdeklődés fogadta első kötetét, amely aztán elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. Voltak persze pfújolók is bőven, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a könyv nagy port kavart.

Az sem csoda, hogy gyorsan követte az elsőt a második kötet. Felépítésében, külalakjában az elsőre hajaz, s tartalmában is hasonló; képet kapunk irodalmi kiválóságaink szerelmeiről, a nagy kapcsolatok vázlatáról. S hogy a kisebb botrány se maradjon el, ezúttal is kapott a szerző hideget-meleget. Ne firtassuk, mennyire jogosak – akár a lelkesedések, akár a bírálatok –, az tény, hogy a kötet nem a művekre koncentrál, hanem az alkotói életekre, azon belül is a különféle szerelmi viszonyokra. Nagy íróink között van, akinek megadatott a csendes boldogság, a révbe jutás öröme, mások ideálokat kergettek, viharos kapcsolatokba bonyolódtak, megint másoknak maradt az örökös vágyakozás az elérhetetlen után. Mert emberileg sokfélék ők is, akár az olvasóik. Meglehet, hogy az életművek megértéséhez, befogadásához nem feltétlen szükségesek az ilyes emberi adalékok. Ám, hogy érdekesek, az vitathatatlan, s az is, hogy nem választható le az életről a mű, sem fordítva.

Ráadásul Nyáry Krisztián kutakodásai tovább bővítik ismereteinket egy-egy alkotó személyéről, társadalmi viszonyrendszeréről. És itt vannak a szerelmek. Valószínűleg mindannyian tudjuk, kicsoda Kozmutza Flóra, de tudjuk-e, hogy ki volt Matzner Lola, Grósz Bella vagy éppen Kunsági Mária? Hogy kihez tartozott? És vajon önök tudják-e, hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy kapcsolata egy temetőben indult? Hogy Reviczky Gyulának napokig nem volt mit ennie – s hogy őrülten beleszeretett Jászai Mariba, akinek egyébként fontos szerep jutott Szomory Dezső életében is? Hogy Molnár Ferenc első házassága alig néhány hónapig tartott? Hogy Márai 66 évig élt a feleségével, akibe kétszer szeretett bele? Mert ilyen és ehhez hasonló dolgokat tudhatunk meg, ha végigolvassuk a könyvet.

Pletykák? Talán azok. Adalékok a híressé lett életekhez? Igen. Mondhatnánk azt is, intim adalékok. Azt mutatják fel, amit normális esetben nem teregetünk ki mások előtt: a magánéletet. Mégis úgy gondolom, Nyáry Krisztián újabb gyűjteménye kiegészíti néhány ecsetvonással az irodalmi nagyjainkhoz fűződő mítoszokat. Olykor sikerül megvilágítania egy-egy mű hátterét, a szerző bonyolult lényét. Igaz, még izgalmasabb lenne, ha pontosan utalna a szerelmekből, szenvedélyekből, szakításokból született alkotásokra. Mert ezzel a mű iránt keltené fel az érdeklődést, és az talán mégiscsak fontosabb, mint egy-egy szerelem történetének felgöngyölítése. Szeretném remélni, mégiscsak lesz, aki éppen e történetek kapcsán kutakodik tovább a könyvespolcokon vagy a világhálón.

Lehet szeretni, nem szeretni Nyári gondosan kötetbe fogott szerelemrajzait, az elsőt és a másodikat is. De tagadhatatlan, hogy a reflektorfénybe tol – különösen a második válogatás – elfeledett írókat is, akikre éppen ezért kezdenek emlékezni. Még talán egy-egy művét is előveszik, amiben éppen annak lenyomata ragyog, hogy miképp és mennyire szeretett valaha a szerző.

Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. Újabb irodalmi szerelmeskönyv
Corvina Kiadó, 2013
164 oldal, 4500 Ft
ISBN 978 963 136 1650