OROSZUL TUDNI ÉRDEMES!

Regényforma kötetet jelentetett meg a Corvina: az Orosz kulturális szótár szemet gyönyörködtető fedelét fölütve rögtön kikereshetjük a zsar-ptyica (tűzmadár) vagy a lubok (fametszet) kifejezést, hogy aztán úgy olvastassa magát a könyv, mint valami posztmodern irodalmi mű, a befogadó mégoly csapongó érdeklődését is kiszolgálva. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.

A legszélesebb értelemben vett kultúra minden részterületéről válogatta össze címszavait Soproni András, egymástól olyan messze eső fogalomköröket átölelve, mint az egyháztörténet és a rockzene, a földrajzi, történelmi tények és a bilinák világa, a hétköznapi használati tárgyak és a legendás fegyverek, a sajátos jelentésárnyalatokkal bíró, ártatlannak tűnő szavak és a szállóigévé vált irodalmi idézetek. A kötet időhorizontja hasonlóképp tágas: az ikonarcú múlttól az internetes kaszinókig szó esik sok mindenről, a hivatkozások is legalább ilyen széles spektrumból vétetnek az Igor Énektől és a Holt lelkektől a Masina Vremenyi vagy a Tatu együttes lemezeiig.

Természetesen a válogatás szempontja a legfontosabb. Az orosz kultúra magyarországi (és hivatalos oroszországi, szovjetunióbeli) reprezentációja a legutóbbi időkig szinte kizárólag a legszűkebben értelmezett magas kultúra, irodalom, zene, képzőművészet áthagyományozását jelentette. A kultúra, a történelem fogalma 1980-tól kezdődően sokat változott, elfogadottá, sőt divatossá váltak olyan megközelítésmódok, melyek a mindennapi élet kultúráját, az életmód- és mentalitástörténet kutatását is a szakmai vizsgálódás méltó tárgyának tekintik. Ennek a szemléletváltásnak is köszönhető, hogy az Orosz kulturális szótár szerkesztői elve szerint minden lényegeset magába foglal, ami egy iskolázott orosz ember számára nyilvánvalóan a kultúra széles körébe tartozó, evidensen tudottnak tekintett fogalom, név, esemény, kifejezés, egyszóval szó, szótári egység lehet.

A klasszikus és modern orosz irodalom hagyományán felnőtt, de Oroszországban csak rövidebb időt eltöltő ruszofileknek az aha-élmények sorát kínálják Soproni András nagy intuícióval, rendkívüli fegyelemmel és alapossággal, gyakran kifejezetten szórakoztatóan, fordulatosan megszerkesztett szócikkei.

Minden persze nem férhet bele egyetlen kéziszótárnyi kötetbe, pedig szívesen olvasnánk még a közelmúltban Wessely László műfordítói díjjal elismert Soproni aforisztikus tömörségű, mégis részletgazdag, a jelentésárnyalatok, konnotációk széles körét felmutatni igyekvő szkeccseit. Kevesebb tér jutott például a mai orosz irodalom magyarul is hozzáférhető szerzőinek és a kortárs képzőművészet trendjeinek. Miközben helyeseljük a popzene (tűnékeny) csillagainak szerepeltetését, sajnálatos, hogy még a lezárult életművet maguk után hagyó, a kortárs művészetben biztosan megkerülhetetlen szerzők nem érdemlik ki a maguk 8-10 sorát. Nem kap szócikket Dmitrij Prigov és az orosz konceptualizmus, de alighanem blikkfangos glossza kerekedhetne Venyegyikt Jerofejev és az orosz alkoholizmus ?kultúrája? ürügyén is.

Az Orosz kulturális szótár a hozzáértő közönség igényeit szem előtt tartva készült, az előszó is a nyelvtanárok, fordítók, újságírók, diplomaták, az orosz kultúra szerelmesei figyelmébe ajánlja a kötetet. Az orosz nyelvet csak gyengén ismerők jobb, ha más tájékozódási forrást választanak: az orosz-magyar szimultán olvasás készsége itt valóban alapfeltétel, a magyar mondatokban rendre föltűnő cirill betűs orosz kifejezések még a harcedzett szótárforgatóktól is összpontosítást követelnek. A szótárt igen jól használható, átfogó tematikus index egészíti ki, melynek segítségével hosszabb szócikkek teljes történelmi-irodalmi utalásrendszere is visszakereshetővé válik, s ha egyes témakörökben támadt hiányérzetünk, a válogatott bibliográfia ajánl további tájékozódási pontokat, magyarul és oroszul egyaránt.