SPÄT

Bakos Katalin: 10x10 év az utcán. A magyar plakátművészet története 1890-1990

A magyar plakát titokban lett százéves annak idején, mert 1986-ban ?100+1 éves a magyar plakát? címmel nyitottak kiállítást a Műcsarnokban. A kétszázra botorság lenne várni, de talán nem is kell bíbelődni az évfordulókkal: lássunk már végre egy áttekintő magyar plakáttörténetet! IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Lehetőleg könyv alakban, hogy ne cikkek és katalóguselőszók tömegét kelljen előbűvölni némi áttekintésért. Ez született meg most, 2008-ban Bakos Katalinnak, a Nemzeti Galéria művészettörténészének tollából. A szerzőnek jelentős mennyiségű írása jelent meg az elmúlt évtizedekben a témáról, monografikus tanulmányok mellett rövidebb-hosszabb korszakokról is ? például az említett műcsarnoki kiállítás katalógusában az 1920-1944 közötti szakaszról ?, s emellett a 70-es évektől a gyakorlatban is végigkísérte a műfaj alakulását a főleg Budapesten rendezett kiállítások és a békéscsabai alkalmazott grafikai biennálék rendezése révén. A szerző tudása tehát hosszú évtizedeken át gyarapodott, éppen ezért kissé későinek érezzük a kötet 2008-as megjelenését ahhoz képest, hogy ? az alcímben is hangsúlyozott ? a felső időhatárt 1990-ben jelöli meg.

A kezdő dátum is kerek, s a formás számok határozzák meg a kötet teljes szerkezetét: a fejezetek évtizedekre tagolódnak. Persze ? ahogy az lenni szokott -, sem a folyamatok, sem az alkotómunka nem alkalmazkodik a tízes számrendszerhez, így Bakos Katalin is A magyar plakát 1896-ban címmel kénytelen kezdeni a könyvet, s Benczúr Gyula 1885-ös kiállítási plakátja reprodukciójának közlésétől sem tekinthet el. S mivel 1990-ben sem vághatja el a fonalat ? bármennyire megváltozott a plakát helyzete, minősége és megjelenési formája a rendszerváltozás után -, epilógusként odaillesztette a könyv végére a nagyjából máig tartó helyzet leírását. Amiből meg kiderül, hogy bár a ?89 után, a külföldi cégekkel együtt érkező tájalakító óriásposzterek padlóra küldték a magyar plakátot, az mégis feltápászkodott, s összezsugorodott területen és szerényebb mennyiségben ugyan, de a mai napig létezik.

Óriási kutatómunka áll a könyv hátterében, ami a leglelkiismeretesebb muzeológusi körültekintéssel és gondossággal sorolja a tényeket, adatokat, továbbá a járulékos és kiegészítő információkat. Ebből a könyvből nem csak a magyar plakát grafikai történetébe, de azok tárgyába is részletezően bő betekintést nyerünk. A tízes éveket tanulmányozva például egészen jól tájékozódhatunk a korszak némafilmgyártásáról, a húszas éveknél pedig Kassák széleskörű tevékenységéről. A kor- és társadalomrajzok sem kevésbé alaposak, nem ritkán a szükségesnél is teljesebbnek tűnnek, s ez nemcsak a magát eleve kínáló ötvenes évekre vonatkozik, hanem például a század második évtizedére is, ahol a szerző öt ? történelmi szerepük szerinti - kategóriára bontja a politikai plakát bemutatását.

A történeti háttér érintése persze elengedhetetlen, s a gazdaságtörténet jellemzői sem mellőzhetők, pláne a kereskedelmi falragaszokról szólva. Ez utóbbi bekezdésekben egyébként számtalan érdekes ? többek között reklámtörténeti - adalékra is lelünk: a Modiano cigarettapapírgyár például már a húszas években kötetekben publikálta a termék hirdetményeinek kollekcióját.

Talán azt lehet képzelni, hogy a kultúra otthonosabb, de legalábbis könnyedebb területet kínál az elemzés számára, mint a politika vagy a kereskedelem, pedig semmivel sem egyszerűbb ? a plakát műfajával hasonszőrűbb kiállítások kivételével ? a társművészetek falragaszait analizálni, mint egy hétköznapi árut vagy társadalmi eseményt. Mégpedig azért, mert a reklámozandó mű illetve műfaj saját esztétikával és terminológiával rendelkezik. 

 

Fritz Lang Metropolis című filmjének plakátja

Fritz Lang Metropolis című filmjének 1927-es plakátja azok közé a kiemelt művek közé tartozik, amelyek önálló, a többinél terjedelmesebb kifejtésben részesültek, s az évtizedeket átölelő fejezetek közé ékelődtek. Ezen az oldalon újra az alapos kutatómunka harapófogójába kerülünk, amennyiben az UFA Filmvállalatról kis híján ugyanannyi szó esik, mint a - Hevesy Iván megállapításaira támaszkodó - filmismertetésről.

A kulturális témájú plakát egyébként a legsötétebb időkben is, a többinél jóval közelebb állt a művészettörténetileg értékelhető nívóhoz, mivel oly jelentéktelennek tűnt, hogy elfelejtettek rá odafigyelni a művészet őrei. A szocreál stupid derűjéből a szegény szolgálólányka, a grafika vezette ki megrekedt műfajtársait, s ennek a kötetben is meggyőző példáit láthatjuk. A Gázolás című film plakátjának korát (1955) csupán a betűtípus árulja el, s ha nem tudnánk a dátumát, megfiatalítanánk.

Nagyon várt  könyv A magyar plakátművészet története, de ahhoz, hogy könnyebben és célirányosabban forgatható legyen, erőteljesebb szerkesztői beavatkozásra lett volna szükség. Jelenlegi bőségében és szerkezetében inkább almanachra hasonlít, mint monográfiára ? ám ha a cél is ez volt, nyugodtan tükrözhetné egy kevésbé szellemes és vitatható (10x10 év az utcán) címadás.