Mákos-mézes palacsintametélt - eperrel - Népszava
Mákos-mézes palacsintametélt ? eperrel
|
| Higgyék el, a recenzensnek is van szíve, az sincs kőből, akkor mit mondjunk a gyomráról, az is néha elmorzsol egy könnycseppet, igen, a szíve meg a gyomra is, főképp, ha emlékei torkon ragadják, emlékek, hogy milyen étekkalandokon ment ő már keresztül, milyen lakomák jártak már a bendőjében, milyen illatok és ízek facsarták már meg testének különféle részeit, hogy a lélekről, a jól lakott lélekről most ne is essék egy árva szó sem. A múlt ízeinek szelídje és paprikása és a jelené is olykor.
Előrebocsátom, a Rosenstein nem fitneszszalon, nem a hogyan-legyünk-karcsúak-a-hétvégére-program egyik kötelező állomása, a Rosenstein nem látványkonyha, ne keressünk a tányérunkon sárgarépapiramisokat tojás-szfinxek társaságában, a Rosenstein ráadásul kint van a világ végén, a Keleti pályaudvartól is jó messze, a Mosonyi utcában, a Rosenstein nem olcsó mulatság, és megvallok még valamit, bizony az étterem kinézetében sincs semmi, ami különösen csábító volna, a berendezése aligha nyerné meg a Design King-díjat.
De a mákos-mézes palacsintametélt eperrel! Ám ne vágjunk a dolgok elejébe, s válasszuk külön a különválasztandókat, e pillanatban egy könyvet kellene recenzálni, s nem holmi mákos-mézes palacsintákról álmodozni. Csakhogy egyrészt nem lehet a vendéglő csodálatos emléknyomait különválasztani a könyvtől, másrészt már egy kicsiny gesztussal szét is választva a vendéglő sárgája a könyv fehérjétől, mindjárt meglátják.
Hogy éhes szómat kövér, barokkos mondatba fojtsam, bár szívesebben fojtanám a dús mondatot egy rosensteinbeli lakmározásba, elmondom, a könyv receptjeit olvasni is öröm, vizualizálni, s összeállítani az adott étket, hisz úgy tűnik, a Rosenstein híresen finom receptjeit otthonizálni sem ördöngösség, csak tudnivaló, hogy bizonyos étkekhez idő, másokhoz meg elszánás kell, ha valamit fél napig kell érlelni tejben, azt nem elég három óráig, ha valamibe libazsírt kell tenni, abba nem jó az olaj, s főképp nem jó a margarin: azaz, itt most a súlyos, erkölcsi tanulság következik, ha valaki arra a döntésre jut, hogy egy nap Rosenstein-félét eszik, akkor akár otthon, akár helyben: étkezésre készüljön fel, ne holmi falatkázásra.
A könyv tele finomabbnál finomabb receptekkel, az egyszerű, ám annál laktatóbb örömforrásoktól kezdve a bonyolultabb ínyencségeken át az igazi Rosenstein-csemegékig. Mert az is bolond, aki salátázni vagy előételezni megy a Rosensteinbe, ahogy az is, aki ezeknek az ételeknek a receptjeit nézegeti ebben a könyvben. Valljuk meg, a Rosenstein udvariasságból és gondosságból nem feledkezik meg a gyomorbajosokról és a testsanyargatókról sem, de hát fogyókúrázni menjünk inkább a wellnessbe, s aki az evés örömei helyett arra büszke, hogy meg tudja testét regulázni, az tán a sarki salátabárba ugorjon le. Márványsajtos kaszinósaláta ? az ilyen szerintem ennek a szakácskönyvnek a szép, zöld farka, semmi más.
Ám az erőleves libamájjal, a sült libacomb, a ludaskása, a tepsis sertéscsülök, a harcsapaprikás vagy a borjúmáj rántva? És a köretek, a vargányás rizs, a juhtúrós burgonya, a fokhagymás vargánya vagy a hagymás tört burgonya! Tudás és egyszerűség felejthetetlen elegyei. Ám a Rosensteint nem csupán ételeiért muszáj megismernünk, mellesleg a Rosenstein könyvmutációjában bizony nem értem a leveskockát meg a halászlékockát, ez, gondolom, tréfa, elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy olyan helyen, ahol a levest képesek a hús átlényegüléséig főzni, ott kockákra és nesz-ételekre legyen szükség. Tehát ne csak az ételeket, a Rosenstein-pincért is ismerjük meg, aki megneszeli, mit szeretnénk, aki érzi, mi kell nekünk, aki tudja, s aki bátran megkérdi: "Biztos ön abban a somlóiban? Ne inkább mákos-mézes palacsintát hozzak?? S hozza, s természetesen eperrel, s ez az, ami nincs és nem is lehet benne a könyvben, amit csak ott, helyben tapasztalhatunk meg, amint a jó szakács együttműködik társával, az ízek másféle tudójával, a vendég kedélyjavítójával, a jó pincérrel, az ön ízvágyainak mélybúvárával.
| | Ambrus Judit |
|
2007-07-16 08:20:40
|
 |
|
|
Fordította: Papolczy Péter
McIntyre páratlan betekintést nyújt a farkasok viselkedésébe és Yellowstone híres farkas-újratelepítési projektjébe. A szürke farkas visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba ugyanis minden...
|
|
|
,,Nem szokványos színész-könyv ez: inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Nem tud többé sportolni, főzni, monológokat...
|
|
|
Fordította: Papolczy Péter
McIntyre páratlan betekintést nyújt a farkasok viselkedésébe és Yellowstone híres farkas-újratelepítési projektjébe. A szürke farkas visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba ugyanis minden...
|
|
|
,,Kávéház nélkül nincs irodalom" - írta Márai Sándor, és nem túlzott. A kávéház közel kétszáz évig nemcsak második lakhelye volt a magyar művészeknek, hanem az egymást formáló eszmék...
|
|
