B. Szabó László A tatárjárás - A mongol hódítás és Magyarország című könyve már-már egy kalandregény izgalmaiban részelteti a meglepett olvasót. A történésztől szokatlan dramaturgiai érzékkel felépített kismonográfia három részre tagolódik, akárcsak egy hollywoodi forgatókönyv. Az első rész a mongol hadjárattal és a mongolok hadviselési tudományával ismerteti meg az érdeklődőt, miközben fény derül arra is, hogy miért éppen tatároknak mondtuk a hódító hadakat (és miért járásnak vonulásukat), továbbá arra, hogy kik voltak, honnan jöttek a kunok, mi volt a szerepük a hadjáratban (a tatárok a leigázott népek tagjaival erősítették alakulataikat). A második rész a tatárjárás korabeli magyar társadalmat mutatja be, és megcáfolja azokat, akik azt állították, hogy a magyar sereg széthúzó volt, gyenge és szinte megérdemelte a sorsát: semmi nemzethalál-vízió, semmi sopánkodás. B. Szabó szerint a magyar haderő az egyik, ha nem a legerősebb volt akkoriban Európában, a magyar királyság pedig egyike Európa egyik legerősebb alakulatainak. Mellékesen arról is értesülünk, hogy minden olyan népet, mely latin nyelvet használt, abban a korban olasznak mondtak, még ha francia volt is, így félrevezetőek lehetnek egyes helységneveink. A második epizód akkor ül le kicsit, mikor B. Szabó László a kelleténél hosszabb ideig pepecsel a számokkal: hányan voltunk, hányan volt az ellen - ámbátor itt bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy nemcsak a számokkal, hanem az aktuális kutatási módszerekkel is tisztában van: nem csupán a stílusa, nyelvi választékossága, hanem az új kutatási eredmények gördülékeny integrálása miatt is jeles tudósnak mondható.
A harmadik részben - már alig várjuk - összecsapnak a felek. A következmények taglalása újabb meglepetéseket tartogat: kiderül, hogy a nagy vész korántsem volt olyan pusztító, a talpraállás, bár nehéz lehetett, korántsem annyira, mint amennyire a túlideologizált történésziskolák képviselői állították.

- kolozsil -
Corvina Tudástár, 2007, 192 oldal, 1990 Ft