Röviden és tömören a gótikáról

Marosi Ernő művészettörténész A gótika Magyarországon című kötete a szerző korábbi írásai után egy jóval rövidebb - ahogy ő mondja: 30 dkg-os - könyvnek bizonyul. A szerző - aki olyan köteteket jegyez, mint A román kor művészete vagy A XIV. századi Magyarország udvari művészete és Közép-Európa - ironikusan megjegyezte: "A kiadó kívánságát követve minél vékonyabb, annál jobb alapon ezt a könyvet a mindent faló ifjúságnak írtam". A művészettörténész hozzátette: a Stílusok - korszakok sorozat címe kihívás volt számára, hiszen felveti azt a kérdést, hogy lehet-e egyáltalán a művészet önálló fejlődéséről beszélni; a kortörténet pedig kézenfekvő módon a társadalomtörténet aspektusát kínálja. Emellett a könyv rövidségének követelményét is a kihívások közé sorolta, mert bár az 1470 előtti emlékek hiányos dokumentálása miatt úgy kellett "kuncsorogni" az adatokért, az ez utáni időszakból származó információk "irtásra" szorultak, a válogatás az egyik legnehezebb feladatnak bizonyult.

A könyvet prezentáló Lővei Pál művészettörténész a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának Jakobinus termében tartott bemutatón elmondta: a sorozat hetedik kötetét tuljadonképpen a kiadói önkény hozta létre, hiszen a sorozat két fogalom - a magyar és a stíluskorszak - közé kényszeríti az irányvonalat. A gazdag, színes képanyag kapcsán megjegyezte: némi zsörtölődésre ad okot, hogy miért éppen az art-dekót bemutató könyvben van 140 fotó, és miért nem ebben. (A gótika kötetének 120 darabbal kellett beérnie.) A művészettörténész kiemelte: az eddigiektől eltérően ebben a kiadványban nem a kronológia, hanem a társadalom rétegződése a domináns szerkesztési elv, így a királyi udvartól kezdve az egyházon és arisztokrácián keresztül egészen a vidékig követhetjük végig a gótika magyarországi befogadástörténetét.