1978 őszén John Stannerman a fejébe veszi, hogy "szörnyeteg". Voltak már egyéb rögeszméi is, egyebek közt a tej rákmegelőző hatásáról, vagy egy afrikai hajóútról cementvitorlával; így gyerekkori barátja azzal (ellen)érvel: zilált idegrendszerű cimborája felületesen olvasta el Arthur Janov pszichológus Őskiáltását. Ám több mint egy évtized múlva egész Svédország tudja: John Ausonius (ekkor már így hívják), aki "... délelőtt vadember volt, délután az anyósok álma", igazat beszélt.

Gellert Tamas (Tamás Gellért), magyar származású, Svédországban élő szabadúszó zsurnaliszta, író 2002-es dokumentumregénye a Könyvesblog szerint ("ronda borítója", "hülye címe" dacára) a múlt esztendő "legkellemesebb csalódása". Magam arra jutottam: lefegyverző remeklés, amely rangos díjakkal elismert szépirodalmi sikert minálunk közönyre érdemesítették. Tamas harmadik könyve azt a bevándorlók ellen elkövetett, 1991 augusztusától 1992 júniusáig tartó, eszelős merényletsorozatot mutatja be, amely az Olof Palme-gyilkosság után/óta a legnagyobb rendőrségi nyomozást követelte ki magának a skandináv országban, ahol ekkor alkalmaztak először profilalkotást a bűnüldözésben.

A lézeres gyilkos sátáni hangulatú romlástörténet - tárgyilagos tónusban, mérsékelt hangfekvésben elbeszélve. Az egyéni és a társadalmi káosz krónikája, amely kíméletlen alapossággal tárja föl a bajok, sőt a pusztító kortünet okát. Gellert Tamas megszállott kutató, pompás diagnoszta, szenvedélyes anatómus - kivált méltányolandó ez a gyatra felcserek idején. A mesteri szerkesztésű opus a kilencvenes évek elején mély gazdasági válságban vergődő, tömeges munkanélküliséggel küszködő, a külföldi származású svédek ellen irányuló erőszak új formáival szembenézni-megbirkózni képtelen ország belpolitikai tablója.

Kiemelt figyelmet szentel az Ian Wachtmeister gróf, vállalatvezető, s a tinglitangli lemezeket kiadó, vidámpark-tulajdonos Bert Karlsson jobboldali-populista Új Demokrácia Pártjának, és a Fehér Árja Ellenállás (VAM) terrorszervezetnek. Ezzel együtt növekvő aggodalommal követhetjük nyomon az ámokfutót üldöző, csetlő-botló rendőrség ténykedését; elsápadhatunk az igazságszolgáltatás csődjén; borzonghatunk a tudományos rasszizmus, a fajbiológia, és a kultúrfundamentalizmus svédországi karrierjén; megismerhetjük Ausonius tíz áldozatát. Főképp azonban: elénk tárul annak az elvetemült kaméleonnak a portréja, aki abban a pillanatban, amikor lézeres célzóval ellátott Erma-puskájával, majd revolverével, egy találomra kiválasztott emberre lőtt, magával is végzett.

Mert a nemcsak a nevét, hanem a külső megjelenését is mániásan változató-átalakító férfi (a német-svájci származású, dél-európai fizimiskájú, született Wolfgang Alexander John Zaugg) csakis egyet akart: másnak mutatkozni, látszani-tűnni, mint aki. Gellert Tamas ezt a több évtizedes fizikai, lelki metamorfózist, az egyre súlyosbodó leépülést, kezelhetetlenné váló önazonosság-problémát ábrázolja.

Ez az ördögi alkotás tehát, Papolczy Péter kitűnő fordításában, a skizoid meghasonlás, a züllés, az összeomlás históriája; a démonival, a sötét oldallal, az irracionalitással szembesít. Serkentőleg ható, félelmetesen (sic!) jó munka, pazar írói teljesítmény. Divatos évértékelőként: Steven Bach Leni Riefenstahl-életrajza mellett számomra ez 2008 legfontosabb olvasmánya.

Forrás: nol.hu/Horeczky Krisztina|