Úgy tűnik, megvalósulni látszik titkos reményem, mely szerint a sorozat magyar vonatkozású kötetei egyszer majd összeérnek, s a hozzám hasonló érdeklődők a maga teljességében ismerhetik meg eleink hétköznapi életét.

 

Mert ugye a tavaly megjelent Hétköznapi élet a Habsburgok korában című kötet és a mostaniban tárgyalt 1825 és 1848 közti tíz év szünet elhanyagolható, halkan még az is megkockáztatom, ez alatt nem történt semmi érdekes magyar földön.

 

A későn érkezők nem árt, ha tudják, ez a sorozat nem kíván olyan történelmi alapvetés lenni, mint mondjuk a 24 kötetes Magyarország története, hanem inkább az alapokkal tisztában lévők számára nyújt olyan plusz ?szolgáltatásokat?, amelyek csak töredékesen, vagy egyáltalán nem szerepelnek a hivatalos történelemkönyvekben.

 

Kis túlzással megtudhatjuk belőle, hogyan élt és gondolkodott a Kárpát-medence népe Széchenyi idején, amit manapság hajlamosak vagyunk egyszerűsítve reformkorként emlegetni.

Bár tény, ekkoriban számos fontos lépés történt az ország modernizálása felé, azért hazánk korántsem volt olyan egységes, mint mondjuk manapság.

 

A kötet fejezetei nagyjából a már megszokott felosztást követik. Ez alól kivételt képez a ?Hadsereg és háború? hiánya, mivel ezekben az években komolyabb háborút nem viselt az ország.

Helyette a ?Főváros születik? című részben Pestről és Budáról tudunk meg számtalan érdekességet, valamint külön fejezet foglalkozik az akkori kormányzattal, s természetesen a reformkori országgyűlésekkel is.

 

Nehéz bármit is kiemelni a tetszetős képanyaggal bíró, jól megírt szócikkekből álló kötetből, de szívem szerint az ?Étel és asztal? tartalmát dicsérném. Ebből nem csak az derül ki, mit ettek a főrendek vagy a tehetős polgárok, hanem a korabeli tartósítási eljárások is szóba kerülnek.

Kedvencem a kútba leengedett, szurokkal szigetelt húsoshordó, ami állítólag hetekig frissen tartja tartalmát. Ki tudja, ez az információ még hasznos lehet a jövőben.

 

De szó esik itt cukrászdákról és a görögdinnye helyes elfogyasztásának módjáról is. Az viszont alaposan meglepett, amikor egy Széchenyi idézet arról számol be, hogy egyes megyékben a jobbágyok nyaranta szinte csak dinnyén éltek, mert másra nem telt.

 

Természetesen az alkoholfogyasztásról is szó esik, valamint a pálinkamérések elleni országos ? egyébiránt a mai napig eredménytelen ? fellépésekről.