Fáj ezt leírnom, és még fájóbb tudomásul vennem, de az 1526. augusztus 29-én, Mohács mezővárosa mellett felsorakozó magyar seregnek esélye sem volt a győzelemre. Ez nem csupán a létszámbéli különbségek miatt volt így, bár természetesen az sem elhanyagolható ok, és nem is az alkalmas vezér hiánya miatt.
Szerepet játszott benne a hadi tapasztalat hiánya, ami a magyar csapatokat jellemezte, a külföldi zsoldosok pedig kellő irányítás hiányában nem tudták érvényesíteni fölényüket, valamint számos egyéb tényező sorakozik a képzeletbeli listán.

A következmény nem csupán a sereg felének pusztulása volt - a fogságba esetteket a törököknél akkoriban dívó szokás szerint lefejezték -, hanem a király, és vele az ország vezetőinek halála is.
Gyakorlatilag hónapokig irányítás nélkül maradt az ország. Amit a törökök kihasználtak (bár ennek nem voltak tudatában), majd hozzávetőlegesen kétszázezer rabszolgaszíjra fűzött magyarral, a kifosztott Buda és megannyi település kincsével távoztak az Alföldön át.

Tette mindezt egy olyan Oszmán Birodalom, amit száz évvel ezelőtt tönkrevertek a tatárok, uralkodóját haláláig, egy éven át ketrecben tartották, és városait kifosztották. De hetven évvel korábban Hunyadi János is több ízben diadalmaskodott ellene.

Az utókor tragédiaként élte meg - joggal - ezt a napot, de nincs még egy esemény történelmünkben, amihez ennyi tévhit kötődne.
Mekkora volt a magyar sereg?
Miért csak augusztusban indultak meg dél felé, amikor a támadásról már tavasszal tudott az udvar?
Miért nem a húszéves király vezette a csatát?
Miért nem kötött békét a törökökkel, miként az a lengyelek tették?
Mik voltak a katonai előzmények, amelyek idáig vezettek?

B. Szabó János meglepő távolságtartással dolgozza fel a csata előzményeit, menetét (és röviden a következményeit). Könyvéből megtudjuk, hogyan jutottak el a törökök idáig, illetve miért nem volt képes a Magyar Királyság megvédeni magát.
Nem egy szívderítő olvasmány, hatására úgy vélem, mindenki átértékeli, amit eddig erről a korról gondolt - de éppen ez a legfőbb erénye. Csak javasolni tudom mindenkinek, az iskolákban pedig betenném az ajánlott könyvek közé.