Nem csak a muhi csata

Vitatkozva azzal a tévhittel is, hogy a király sorozatosan rossz döntéseket hozott a nevezetes csata előtt. Még a sokszor kárhoztatott szekértábor állítást sem tartva példa nélkülinek.

A szerző a támadók számbeli túlsúlyával és fegyelmezettségbeli fölényével magyarázza a magyar vereséget, eközben megkísérli a bőségesen idézett forrásokban szereplő, a korban szokásos módon erősen túlzó létszámadatokat elhihetőre csökkenteni (igaz, e tekintetben lehetett volna még következetesebb).

Fontos mozzanata B. Szabó János munkájának annak kifejtése, hogy az országot a muhi vereség és az utána következő pusztítás sem roppantotta össze.

Hiszen a király nem sokkal Batu kivonulása után visszafoglalta nyugaton elveszített megyéit, s további várépítésekkel, -építtetésekkel, valamint házasságkötésekkel úgy megerősítette államát, hogy a mongolok második, 1285-ös betörése az 1241. évinél már kevesebb kárt okozhatott.

A szöveget jól áttekinthető térképek teszik teljessé.

Aki pedig a néhány rekonstrukciós hadiviselet-rajznál többre is kíváncsi, megnézheti a Nemzeti Múzeum A tatárjárás című kiállítását. A tárlat hamarosan vidékjáró körútra indul, és október 12-től Révkomáromban lesz látható.

(B. Szabó János: A tatárjárás)