Ibn Fadlán a jelentős utazások történetében az egyik nagy ismeretlen ismerős, akiről csak útijelentéséből tudunk meg egy keveset. 920 körül a volgai bolgárok királya levelet írt al-Muqtadir bi'lláhi kalifának (908-932), hogy küldjön embereket, akik őt és népét az iszlám tanításaiban eligazítják, és mecsetet építenek számára. Egyúttal szakembereket és anyagi segítséget kért tőle egy erődítmény építéséhez, ellenségei támadását kivédendő - a háttérben az állt, hogy a király szabadulni szeretett volna a kazár uralomtól, s e célból szövetkezni akart a kalifával. Al-Muqtadir természetesen örömmel válaszolt a kérésre, s útnak indított egy küldöttséget, amelynek Ibn Fadlán is tagja volt. A küldöttség 921. június 21-én indult útnak Bagdadból. Először Bukhárába mentek, ahol fogadta őket a számánida uralkodó, majd Khwárizmon keresztül az oghuz törökök, a besenyők és a básghirdok (baskírok) földjén átutazva 11 hónapnyi utazás után 922. május 12-én megérkeztek a volgai bolgárok földjére. A küldöttségnek az iszlám terjesztése mellett természetesen egyéb feladatai is lehettek: az egyik a kor nagyhatalmi harcában a potenciális türk, stb. etnikumú szövetségesek fölkutatása és biztosítása, a másik a kevéssé ismert népek földrajzi, politikai viszonyainak és szokásainak a megismerése az egyre bővülő kereskedelmi kapcsolatok szolgálatában (ezen belül a rendkívül jelentős szőrmekereskedelem játszott fontos szerepet).

Ibn Fadlánnál jobb, eszesebb és élesebb szemű megfigyelőt aligha küldhetett volna a kalifa: nemcsak mindenre kíváncsi volt, hanem különleges érzékkel bírt a más, a szokatlan iránt, amit pontosan, lényegretörően ragadott meg, s színesen és plasztikusan tudott megfogalmazni. Számos mai etnológust megszégyeníthet azzal, ahogy beszámol az oghuz törökök házassági szokásairól, a betegekkel való bánásmódjukról, arról, hogyan tisztálkodnak. A baskíroknál a vallási hiedelmekről (a meglepő falloszkultuszról) és furcsa étkezési szokásaikról ír. Ám leginkább a volgai bolgárok mélyreható és sokoldalú etnográfiai jellemzését bámulhatjuk: az étkezési szokásoktól, néhány fontos mitológiai hiedelmüktől a gyereknevelésen, örökösödésen, jogszolgáltatáson át a temetkezési szokásokig és a két nem kapcsolatáig mindent lejegyzetelt.

Ibn Fadlán útijelentését mindeddig az őstörténészeinknek csak egy szűk köre használhatta alapvető forrásként, hiszen a baskírokról és a kazárokról szóló beszámolók alapvető adalékok a magyar őstörténet 8-9. századi szakaszához. (Tudvalévően 840-ig Baskíriában éltek a magyarok, s a korabeli források szinonimaként használták a baskírt és a magyart; a kazár birodalomhoz tartozásuk pedig a honfoglalást megelőző időszak közismert ténye).

Immár több mint fél évszázaddal később eljött az idő, hogy az őstörténészek mellett a történelem és a kultúrtörténet iránt érdeklődők népesebb tábora számára is hozzáférhetővé váljon e rendkívül becses szöveg első magyar kiadása a fordító, Simon Róbert kimerítő kommentárjai és tanulmánya kíséretében.