Szeresse meg ön is a modern festészetet!
Véget ért a Corvina a Művészet története című nagyszabású vállalkozása, meg nem is. Nem mondhatnánk, hogy népmesei fordulat jön, pusztán arról van szó, hogy Legújabb kori művészet című munkával befejeződött a sorozat, de van még egy bónusz kötet. A magyar művészetet körülíró könyv.
Szükség is van erre, mert a nemzetközi szakma kollektív memóriáját nem karcolta meg különösebben a magyar képzőművészet, a kánonértelmezések szerint kiválóságaink jórészt a második vonalba vagyunk sorolva, és sajnos a Legújabb kori művészet kötetbe sem találunk magyar vonatkozásokat. De majd a kiegészítő szakmunka! 

Addig is itt a napjaink vizuális gesztusait és a közelmúlt (1945 utáni) képzőművészeti dokumentációját elemző, albumnak sem utolsó könyv, mely macsétval vág utat a kölönböző iranyzatok (újdadaiozmus, újrealizmus, fluxus, pop art, happening, hiperrealizmus, body art, land art, szegény művészet, neoexpresszionizmus, transzavantgard) dzsungelében.

A könyvnek talán fontosabb küldetése is van, mint a korábbi munkáknak, hiszen a leghevesebb ellenállásba pont az elmúlt negyven év művészete ütközik. Ez azért is érthetetlen, mert bár az új kezdeményezésekre értelemszerűen riadtan reagál a hivatalos művészet, de ezek a dominanciajátékok néhány év alatt lefutnak, majd léterjön egy természetes szelekció, és intézményesül az is, ami az intézményesült művészeti struktúrák, ideológiák ellenében jött létre. De valójában még 30-40 év távlatából is nehéz lenne turistalátványosságként meghirdetni egy fluxusművészeti retrospekítv tárlatot. 

A közvélemény elfogadja az erőteljes gesztusokkal medializált Lucien Freud munkásságát, Pollock action paintingjét, Roy Lichtenstein képregényekből merített világát, Warhol pop artját, Keith Harring-féle graffiti-festészetet, a sajtburgert megfestő Claes Oldenbburgot, de már Bill Viola videoművészetének ismerkedése során az átlag galériaturista agya ledobja az ékszíjat. 

A drága galériabarát jórészt azokat a kortárs művészeket engedi közel magához, akik egy korábbi élményanyagához köthetőek. Ott van például Lucian Freud, aki alapvetően Otto Dix és Georg Grosz örököse. Nem véletlen, hogy a hátizsákos turisták is odavannak érte. 

Kétségtelen, hogy a képzőművészeti kalandokra vállalkozóknak meg kell tanulniuk szeretni a tonikot, azaz: rá kell hogy érezzenek a kortárs művészet zaklatott tudattalanjára, a formai konvenciók totális elutasítására, Hartung gesztusfestészete, az agresszív, tolakodónak ható műveletekre, melyek az eddigiektől radikálasan eltérő befogadási attitűdöt kívánnak. 

A Legújabb kori művészet kiváló sorvezető, segít abban, hogy magunkévá tegyük a formai tagadások megszállottjainak zaklatott alkotásait. Illetve vannak, akik nem is megszállottak. Illetve másképp azok. A hiperrealisták például minden érzelmet kiiktatnak a művészetből. Van, aki soha nem fogja megszeretni a hulladékfestészetet, a zsákvászonra konstruált világokat, a roncsolt vásznakat. Nincs könnyű dolgunk, de miért ne vágnánk bele a kalandba?

Kiadvány:
Legújabb kori művészet
Corvina Kiadó, 2009


Forrás:
kulturpart.hu
2009.09.28.
 

2009-09-30 09:29:04
Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki. 150 évvel ezelőtt...
Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni...
Fordította: Papolczy Péter
A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély...
Testi és lelki egészségünket döntően befolyásolja étkezésünk. A modern városi életmódra jellemző stressz, a felgyorsult tempó átalakította táplálkozási szokásainkat: bármikor és...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ