Akinek a madarak is Chopint énekelnek
Amikor élettörténetekről olvasok, igyekszem belehelyezni magam annak a helyzetébe, akiről szól a mű. Most meg sem próbáltam: ritkán hallgatok komolyzenei művet, abból is az ismertebb művek még ismertebb betéteit, vak pedig sosem voltam, csak legfeljebb az éjjeli sötéttől borzadtam, ha éppen olyan helyre keveredtem. Így aztán többször is félretettem a művet, tologattam, hogy most nem, még nem, hogy egy verőfényes februári napon nagy sóhajjal magam elé húzzam és isteni félelemmel olvasni kezdjem É. Szabó Márta könyvét a fiáról. Carbonari cikke a kulturpara oldalán itt olvasható el: 2019-03-04 14:36:04
|
 |
|
|
Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki.
150 évvel ezelőtt...
|
|
|
Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni...
|
|
|
Fordította: Papolczy Péter
A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély...
|
|
|
Az 50+-os generáció többségét már elérik a civilizációs betegségek: például a túlsúly, a vérnyomásproblémák vagy az ízületi és emésztési panaszok. Az utóbbi tíz esztendőben egyre...
|
|
