Akinek a madarak is Chopint énekelnek
Amikor élettörténetekről olvasok, igyekszem belehelyezni magam annak a helyzetébe, akiről szól a mű. Most meg sem próbáltam: ritkán hallgatok komolyzenei művet, abból is az ismertebb művek még ismertebb betéteit, vak pedig sosem voltam, csak legfeljebb az éjjeli sötéttől borzadtam, ha éppen olyan helyre keveredtem. Így aztán többször is félretettem a művet, tologattam, hogy most nem, még nem, hogy egy verőfényes februári napon nagy sóhajjal magam elé húzzam és isteni félelemmel olvasni kezdjem É. Szabó Márta könyvét a fiáról. Carbonari cikke a kulturpara oldalán itt olvasható el: 2019-03-04 14:36:04
|
 |
|
|
Fordította: Tekulics Judit
Martina Baradel, a japán szervezett bűnözés egyik legkiválóbb szakértője nemcsak rekonstruálja a jakuza történetét, de számos sztereotípiát is lerombol. Ugyanis Japán nemcsak a világ egyik...
|
|
|
Kurázsi mama újjászületett! Bátoriné a neve, Észak-Afrikában tevékenykedik egy meg nem nevezett országban, egy alternatív jövőben (vagy jelenben?), és ugyanaz a célja, mint ötszáz évvel...
|
|
|
Fordította: Németh Anikó Annamária
Amikor Bruce Willisnél frontotemporális demenciát diagnosztizáltak, Emma mindössze egy szórólappal és egy bizonytalan ígérettel távozott az orvosi rendelőből. Sem útmutatás, sem kapaszkodó...
|
|
|
Fordította: Jávor Péter
Gyakran van olyan érzésünk, hogy áthidalhatatlan szakadék választ el bennünket a másiktól. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk, és esélyünk sem volna szót érteni - különösen politikai...
|
|
