A múlt század húszas éveinek magyar világa is olyan volt, hogy sokakat késztetett emigrálásra. Helyet kellett keresni valahol a Nap alatt. Senkinek sem volt könnyű az új, változatos helyszíneken. Bécs, Berlin után sokaknak Párizs és Franciaország következett. A nyelvi kommunikáció hiányosságait pótolni tudta a kép. Ha valakinek pedig a nagy dobozgép helyett kézbe simuló (kölcsönbe kapott) Leicája volt, az titokban lefotografálhatta a fényképezéstől elzárkózó irtózó Trockijt. A fotóst akkor még Friedmann Endre Ernőnek hívták, de a politikus beszédét közlő Der Welt Spiegel 1932. december 11-i száma teljes oldalt szánt a képeknek. A fotográfus 1936-ban felvette a Robert Capa nevet, de akkoriban még barátokkal együtt – André Kertész, Brassai, Anton Prinnel – alkalmi munkákból tengette életét.

Józsa Ágnes cikkét itt olvashatja el:  https://tinyurl.hu/cjXC/