A Corvina Kiadó  15 kötetes sorozatának kiegészítő, 16. köteteként jelent meg nemrég a Magyar Művészet című album, melyet a Magyar PEN Club szervezésében mutattak február 4-én, csütörtökön este, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szerzőkkel, Bellák Gáborral, Jernyei Kiss Jánossal, Keserü Katalinnal, Mikó Árpáddal és Szakács Béla Zsolttal Rényi András művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője beszélgetett. ? Bereczki Csilla helyszíni tudósítása.

A Corvina Könyvkiadót Danyi Orsolya képviselte, aki elmondta, hogy a kiváló művészettörténészek munkájának eredményeként több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben. A festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a XX. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve.
 
A könyv érdekessége, hogy mellékletek szolgálnak segítségül az egyes korok művészetében való elmélyedésben. Ilyen például a Fókuszban, amely egy-egy téma, műfaj vagy problémakör konkrét megvilágítására szolgál. A Műelemzés nevű mellékletben 1 oldalpárnyi elemző szöveget találhatunk egy adott korra jellemző reprezentatív műtárgyról. A kötet kiegészül még Kislexikon melléklettel is, melyben megtalálható a szakkifejezések szószedete, időrendi táblázat és névmutató is.
 

A könyv címéből kiindulva a szerzők fontosnak tartották elmondani, hogy nem kell pozícionálni a kötetet, a munka kiindulópontját a képválogatás képezte. Danyi Orsolya elmondta, hogy a könyv létrejöttének első fázisaként a művészettörténészeknek el kellett készíteniük egy képzeletbeli műtárgylistát, aszerint, hogy mit tartanak ők fontosnak. Ezt körülbelül százhúsz műtárgyban kellett maximalizálni egy adott korra vonatkozóan. Ez a legizgalmasabb feladat, ráadásul felvetette azt a kérdést is, hogy mi a művészettörténeti kánon, és ki képezi azt. Bellák Gábor, aki a XIX. század művészetével foglalkozott a köteten belül, elmondta, hogy a cigány tematika nagyon fontos a magyar képzőművészetben ? a világon sehol nincs jelen ilyen erősen a cigányság, mint etnikum a képzőművészeti reprezentációban. Továbbá fontosnak tartotta azt is hangsúlyozni, hogy az iparművészet a XX. században igen erősen befolyásolta a képzőművészetet. Szakács Béla Zsolt, aki a középkorra vonatkozó fejezetet készítette, a koronázási jelvényeket, illetve a Szent László-legendát helyezte fókuszba, továbbá hangsúlyozta az építészet és az ötvösművészet fontosságát az adott korra jellemzően. Mikó Árpád, a kora újkorral foglalkozó fejezetben a török magyarországi hadjáratait állította a középpontba. Jernyei Kiss János, neves barokk-kutató szerint nagyon fontos, hogy az elmúlt évek kutatásainak irányait, illetve eredményeit is feltárják az olvasók előtt, továbbá fő feladatának tartotta azt, hogy meg tudja szólaltatni a képeket. Az 1950-es évektől kezdődő, mintegy fél évszázadot átívelő időszakot Keserü Katalin dolgozta fel. A kötet kortárs művészettel foglalkozó részében azonban nincs kiemelt műelemzés illetve nem foglalkozik megkülönböztetetten a fotó- és videóművészettel, mert ezek a témakörök önállóan is kötetnyi helyet kívánnának meg, jogosan. Többek között ez a korszak is generálta azt a kérdést, hogy lehetséges-e művészettörténeti narratívát írni. Keserü Katalin szerint nincsen kulturális egység (kulturális enteriőr) a XX. század második felében, a művészettörténeti periodizáció azonban máig komoly vita tárgyát képezi.

Kiadvány:
Bellák Gábor - Jernyei Kiss János - Keserü Katalin - Mikó Árpád - Szakács Béla Zsolt
Magyar művészet
Corvina Kiadó, 2009

Forrás:
Bereczki Csilla
irodalmijelen.hu
2010.02.06.