Ücsörgünk a Vörösmarty tér szélén, és tűnődünk vajon mi történhetett a magyar irodalommal? Miért ez a kellemetlen érzés, amit az ember szinte minden ilyen rendezvényen újra és újra átél, s miért bennünk a szomorúság, sőt szorongás ezt látván? Talán kissé szűk itt minden? Talán önmagába zárult a nagy költőről elnevezett tér? Sőt netán nevét is megváltoztatták? Mintha betéglázták volna a kivezető utcákat, s mi mind, itt maradtunk könyvestül, irodalmastul, magyar nyelvestül, tömegestül, s kint a világ pedig elsuhan. Rajtunk kívül ez úgy tűnt senkit sem zavar, s mint a törpék, melyek a téren lévő fákhoz vannak kikötve, szaladtak körbe-körbe a szerzők, néha pofára esve, néha repdesve, és szálldosva egójuk fényes szárnyaitól ? egyhelyben, mégis mindörökké. A befalazott, lezárt téren azonban imitt-amott téglák esnek ki, s néhány nagy kísérlet, talán reménytelen, talán nem az, de zajlik, hogy a teret, a Vígtörpék terét, kinyissák a nagyvilág felé. Ezekről a nemes kísérletekről szeretnék írni most, nem a törpékről.
A Könyvhéten a legnagyobb dobás szerintem, természetesen egy hosszú és nagyon-nagy felkészültségű munka eredménye, s teljesen bizonyos vagyok benne, hogy okos csapatjátéknak köszönhetően jött létre. Már régebben észrevettem az első négy kötetet, mely ebben a sorozatban megjelent, s most a további kettővel megkoronázták az eddigieket. Simon Róbertnek és munkatársainak, továbbá a Corvina kiadónak köszönhetően a Fontes Orientales sorozat olyan dokumentumokat jelentet meg kiemelkedő finomsággal és szépséges köntösben, amelyek a Kelet értelmezéséhez, olvasásához, beutazásához nem csak újabb színt adnak, hanem a gyökerekig érnek. Az első négy kötet az Intelmek Könyve, a Puránák, az India csudálatosságai, és Ibn Fadlán utibeszámolója a Volgai bolgárok földjén tett útjáról, már éppen eléggé meggyőző volt ahhoz, hogy rajongjak ezért a sorozatért. De mindazok, akik szeretik az igényes irodalmat, az orientalisztikát, a misztikus Keletet, sőt, akik tanulni akarnak Ázsiáról, s meg akarják érteni saját történetünket is, azoknak mindezen könyvek kötelezőek. Ami az első pillanattól több itt, mint egyszerű kiadása a régi irodalomnak, az a hihetetlen figyelem és szakértelem, amellyel külcsínre és belbecsre egyaránt odahatottak. Nagyon jó ez a sorozat, nagyon szépek ezek a könyvek, hihetetlen kincsekkel bévül. Azt hittem nem lehetséges ezt tovább fokozni, de a Könyvhétre megjelent újabb részlete a sorozatnak (az apokrif Péter-apokalipszis) és az Iszlám kulturális szótár, mely mindent vitt. A könyvhét legjobb sorozata a Corvina kiadónál van ? ebben egészen biztos vagyok.

Kiadvány:
Simon Róbert
Iszlám kulturális lexikon
Corvina Kiadó, 2009

Pesthy Monika
Péter-apokalipszis
Corvina Kiadó, 2009

Forrás:
Irodalmi Jelen