Hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a banális tényről, s idealizálni azokat, akiknek a nevét jegyzi a magyar kultúrtörténet. Nyáry Krisztián könyvei ezeknek a piedesztálra emelt/kényszerített, szobortalapzatra száműzött személyeknek az emberi arcát mutatja meg. Nem lerántja őket a szédítő magasságból, csak közelebb lép hozzájuk, s olyan részleteket is meglát/megmutat, melyekre az irodalom- és történelemoktatás nem tud – és nem is akar – odafigyelni.

Grozdits Hahó recenzióját itt olvashatja el: https://bit.ly/2snuRyz//