„Újra itt van hát minden, csak én nem vagyok már itt” – mondta Sigmund Freud 1938 őszén Londonban, amikor megérkeztek új hazájába a náci uralom alá került Bécsből a meneküléskor maga után hagyott kedvenc tárgyai, bútorai.

A nyolcvankét éves, beteg pszichiáter fekete humora volt ez. De arra is utalt, hogy – bármennyire is szeretné – lélekben aligha lenne képes elhagyni Bécset, azt a várost, melynek nemrég még kiemelkedő híressége volt, és ahonnan megalázottan kellett emigrálnia. Milyen volt az a hely, amelyet 1938 márciusában megszálltak a hitleri Németország csapatai, ahonnan Freud és sok más osztrák kivándorló útra kelt? Milyen volt az élet itt, mielőtt Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolták (ez volt az Anschluss), önálló állami létét felszámolták, törvényeit érvénytelenítették, és még a nevét is eltörölték? Ezt kutatja Manfred Flügge német író az 1938-as bécsi eseményekről szóló Nagyváros lélek nélkül. Bécs 1938 című új monográfiájában.