A gyilkosságok rövid kultúrtörténete - Mult-kor.hu
| Hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyilkosságot műalkotás gyanánt élvezzük - még ha nem is a tettet magát, hanem annak ábrázolását regényben, filmen és a televízióban. Sherlock Holmes és állandó kísérője, Dr. Watson, Hercule Poirot és Lord Peter Wimsey éppúgy korunk állócsillagai közé tartozik, mint Rómeó és Júlia, Don Juan és Faust - derül ki a Corvina Kiadó legújabb kötetéből. |
Detektívfelügyelők csak a 19. század óta léteznek, amikor is a bizonyítási eljárás régi módszerei már elégtelennek bizonyultak. Előtte az igazságszolgáltatás istenítéletekre, a vádlottat személyesen ismerő úgynevezett eskütársakra és mindenekelőtt egy olyan csalhatatlan eszközre - a kínvallatásra - épített, amely előbb vagy utóbb minden vádlottat vallomásra bírt. A felvilágosult 18. század erről már tudni sem akart, így eltörölték a kínvallatást.
Ennek következményeképpen olyan szakemberekre lett szükség, akik gyanújelek alapján bizonyítják rá tettüket az elkövetőkre. A rendőrség nagyon hamar felismerte, hogy külső segítség nélkül nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Új tudomány született -az igazságügyi orvostan. Az írók egy nemzedékkel később fedezték fel a témát. Eredendő leleményességükkel legtöbbjük nem a hivatalos felügyelőkre, hanem inkább zseniális amatőrökre bízta a nyomozást.
A most megjelent könyv a gyilkosságot nemcsak a művészet, hanem a tudomány tárgyaként vizsgálja. Megismerkedhetünk ez utóbbi eredményeivel - és kudarcaival. Éppúgy láthatjuk majd a tettesek és áldozatok kilétének azonosításában bekövetkezett előrelépésekkel, mint a méreganyagok kimutatásának bonyolult módszereivel.
A legutóbbi nagy áttörést a DNS-elemzés-sel érték el a kutatók: 1987-ben sikerült először "genetikai ujjlenyomata" alapján elfogni egy gyilkost. Két évvel korábban még kapitulációra kényszerültek a szakértők. Nem tudtak egyetértésre jutni például abban a kérdésben, hogy baleset vagy bűncselekmény okozta-e azt az inzulinsokkot, amelytől Sunny von Bülow máig tartó kómába esett. A kétszeres gyilkossági kísérlettel gyanúsított férjet felmentették.
Számos irodalmi műben történik gyilkosság, ám ezek szerzői számára korántsem mindig a tettes leleplezése a fontos. Más volt Dosztojevszkij szándéka is, amikor a kettős gyilkosságot elkövető Raszkolnyikov lelkiismereti gyötrelmeit ábrázolta. A legjobb német bűnügyi filmben, az M-ben (melynek alcíme Egy város keres egy gyilkost) Fritz Lang is többet akart megmutatni egy sorozatgyilkos utáni hajszánál. A könyvben mindkettőjükről szó esik, csakúgy, mint Shakespeare-ről, Schillerről és a hátborzongató grand guignol nagymesteréről, André de Lorde-ról. Az utolsó fejezetet azoknak a büntetéseknek szentelik, amelyekkel az igazságszolgáltatás a gyilkosságokat szankcionálta.
Az igazán szórakoztató, és jól sikerült fordítással közreadott kötetből az is kiderül, hogy a gyilkosságok iránti szenvedély nem a Kékfénnyel kezdődött: a 18. században kialakuló tömegmédia elsődleges céljának tekintette, hogy beszámoljon a legújabb bűntényekről és botrányokról. Modern korunk ezzel elválaszthatatlanná vált a gyilkosságok és bűntettek "élvezetétől".
Jörg von Uthmann: Gyilkosok és detektívek. A gyilkosságok rövid kultúrtörténete. Ford.: Schulz Katalin. Corvina Kiadó, Bp., 2007. 187 o. 3500 Ft. |
2007-11-27 09:10:12
|
 |
|
|
Fordította: Papolczy Péter
McIntyre páratlan betekintést nyújt a farkasok viselkedésébe és Yellowstone híres farkas-újratelepítési projektjébe. A szürke farkas visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba ugyanis minden...
|
|
|
,,Nem szokványos színész-könyv ez: inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Nem tud többé sportolni, főzni, monológokat...
|
|
|
Fordította: Papolczy Péter
McIntyre páratlan betekintést nyújt a farkasok viselkedésébe és Yellowstone híres farkas-újratelepítési projektjébe. A szürke farkas visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba ugyanis minden...
|
|
|
,,Kávéház nélkül nincs irodalom" - írta Márai Sándor, és nem túlzott. A kávéház közel kétszáz évig nemcsak második lakhelye volt a magyar művészeknek, hanem az egymást formáló eszmék...
|
|
