 Kalandozások a magány művészetében
(kiadvány: A magányos város)
Mindig is azt gondoltam, hogy furcsa természetű dolog a magány. Néha egészen szembeötlő jelenség: az osztálytárs, aki egyedül ül bent szünetben a teremben, mert senki nem hívja fogócskázni az udvarra; a kolléga, aki minden nap egyedül ebédel; az elvált vagy özvegy idős szomszéd, akinek külföldön élnek a gyermekei – nem nehéz kitalálni, hogy legalább időnként mind magányosnak érezhetik magukat. Ugyanakkor alkalmanként rejtőzködik: a társaság középpontjában lévő nagyhangú ismerőseinkről nem szoktuk feltételezni, hogy valaha is magányosak – mint ahogyan a gazdag emberekről is nehéz elhinnünk, hogy lehetnek boldogtalanok. Szabó Sarolta cikkét itt olvashatja el: https://bit.ly/2uTljgf//
2019-02-25 18:32:38
|
 |
|
