Marianna D. Birnbaum kötetének erénye a hétköznapiság. Majdnem levéltári, de mégis másabb, mert közvetlenül személyes, elbeszélő, kötetlen, időket átívelő. Főszereplői a gyerekek, az ő életük, helyzetük, barátságuk, elszakadásuk, méltatlan sorsuk, váratlan-véletlen megmenekülésük, túlélési kísérleteik 1944-ben, esetleg utóéletük, felnőttkoruk is. Már akinek jutott ilyesmi. S a kötet szereplői harmadának-felének nem jutott. Emlékművük az utolsó napok és hónapok formálta köztörténet, aminek sjnájdig fotói harsányan hírelik a lét időhöz-kötöttségének kegyetlenségét és örökkévalóságát. A szereplők mintegy 2-3 éves kortól 12-16 éves korig idéződnek fel „Daisy” emlékezetében, szemük színével, kedvenc játékukkal, szituációs élményekkel, mondataikkal, sorstűrésük és szenvedésük mindenperceivel. 

A. Gergely András recenzióját itt olvashatja el: https://bit.ly/2yALs51//