Nemrég jelent meg Bibó megmondja – részletek Bibó István írásaiból című szövegválogatás. Az előszót jegyző és a kötet szögeit sorba szedő Király Levente jelzi is, mit és miért, miként is érdemes tudni az egykori államminiszterről, politikai fogolyról, veszekedett kritikusról, tiszta és tisztánlátó elemzőről, morális diplomatáról, méltó teoretikusról és nem félő demokratáról. Fölidézi Bibó „nagy eseményeit” a történelemmel, kontrasztos pillanatait a győzelemittas vezérkarokkal, szakmai vitáit kora „kommunista nehéztüzéreivel”, tiszta észérveit a pártpolitikai és nemzetközi relációkat átlátó rendszerelméleti reflexióiban, rendezési képleteit 1944 vagy 1949, 1956 vagy az utána soron lévő világhelyzet problematikáiban. Király érdemét, hogy válogatott és szerkesztett, korrigált és gondoskodott, előhangot épített és kortárs szavakkal indokot adott arra, miért is kell most Bibót újra kiadni – egy csöppet sem csorbítanám, főképp nem azzal a megjegyzéssel: lehet az egykori „különutas”, törvényelőkészítő, államminiszter, politikai értelmiségi, rendszerkritikus és észérvekkel élő Bibó Istvántól összkiadást felvonultatni, lehet szövegeinek alkalomhoz illő hivatkozással naprakész jelentést tulajdonítani vagy időtállóságukat kérdéssé tenni, de a legkevésbé sem lehet úgy vélekedni, hogy Bibó ma már nem szól a világhoz, nem akar semmit a hatalomtól, nem kínál felfedezés-élményt az olvasóinak, nem támaszt kontrollt a közgondolkodás mívessége és a tudományos észtermékek morális hovátartozása terén.  

A.Gergely András írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3c527Mg//