Gyerekkoromban hiába strapáltam magam, nem tudtam megérteni, mit jelenthet az „élő egyház” kifejezés. Emlékszem, ott álltam az oltárnál, ministránsruhában, és egyszerűen képtelen voltam másként látni a vallásomat, mint valami pohos, alig betartható szabálygyűjteményt, a múlt homályából dadogó tanítást, amely nem a jövő emberének szól, tehát nem nekem, akinek a fülébe fütyül a mindenség ígérete. Ezzel együtt úgy tekintettem az egyházi emberekre is, mint a lejárt szavatosságú üzenetek szócsöveire, s noha a nagyszüleim hőn áhították, végül talán épp ezért nem léptem a papi pályára. Na, de ez a szöveg nem rólam szól, hanem egy friss olvasmányélményemről, amely némileg felülírja a fent mondottakat, egyszersmind arra késztet, hogy másként viszonyuljak a krisztusi tanításhoz, és az azt értelmezők, aszerint élők megnyilvánulásaihoz. A hónap könyvének ezúttal a Corvina Kiadó egyik új kiadványát, a Ferenc pápa megmondja című kötetet választottam, amely egy jól megszerkesztett válogatás a szentatya eddigi írásaiból és beszédeiből.

Barlog Károly írását a Családi Kör újságban itt olvashatja el: https://bit.ly/3eOPsyD//