 Milyen nyelv a magyar?
(kiadvány: Milyen nyelv a magyar?)
Dr. Osman Péter ismertetése
Ez a rácsodálkozások könyve. Az ember talán legfontosabb intellektuális készsége a nyelvi kommunikáció. Nyelv nélkül még gondolkodni sem tudunk, s tanulni sem - legfeljebb primitíven másolni tevékenységeket. Közös tudásunk sem lehetne. Anyanyelvünk igen nagy hányadát azonban úgy kapjuk, hogy nem is tudatosodik bennünk túlnyomó része mindannak, ami a "milyen is ez a nyelv" kérdésre felsorakozik: nyelvünk gazdagsága, sajátosságai, jellemzői, vagy épp eredetének, alakulásának, kapcsolódásainak hosszú, soha véget nem érő története. Nyelvtant persze mindenkinek tanított az iskola, ám sokféle lehet, hogy miként, mennyit, mit tudtunk meg így a nyelvről, és mennyi maradt meg abból. E könyv így a nyelvészetben kevésbé jártasaknak igen sok Aha-élménnyel szolgálhat (Jé, ez tényleg így van, hogy is nem gondoltam rá!), és szintúgy sok új tudással mindennapi segítőnkről, eszközünkről - a nyelvünkről. Nádasdyról: magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. Irodalmi kitüntetései között: Déry Tibor-díj, Robert Graves-díj, Füst Milán-díj, Szépíró-díj, Magyarország Babérkoszorúja díj, Moholy-Nagy-díj. Nádasdy, e könyvéről: "Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a "gyönyörű" fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv - viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait - hogy mi az a "gyök", mi bizonyítja a finnugor eredetet, miért nincs egyszerűsödés, miért olyan nehezen érthető a Halotti Beszéd, miért tér el a helyesírás a kiejtéstől, és így tovább. Az itt leírtakat (néhány dologtól eltekintve) nem én találtam ki, hanem tudós elődeim és mai kollégáim vették észre, kutatták ki és írták meg." - a Corvina Kiadó ajánlójából (kiemelések tőlem). Érdekes jellemzője e tartalmában, szellemi értékében cseppet sem "kis", sokkal inkább "nagy" könyvnek a Fidelio írásának címe: "Nádasdy Ádám nyelvi mítoszirtást végez" Ezen túlmenően meg sem próbáljuk érzékeltetni Nádasdy itteni mondandójának gazdagságát és érdekességét - messze kevés lenne rá az egész recenzió. Csupán néhány apró részletet emelünk ki ízelítőül. A legfőbb szabály: "A nyelv a közlésnek, a kommunikációnak az eszköze. Erre minden nyelv egyformán alkalmas. Ez már abból is belátható, hogy Isten nem teremtett volna olyan nyelvet, amelyen az ő evangéliuma ne volna kifejezhető!..." (Innentől idézetek a könyvből.) Meglepő alaptétel: "Nem a szókincs teszi a nyelvet, hanem a szerkezet!" Anyanyelvén mindenki tud: "A nyelv elsősorban ösztönös tevékenység, és csak sokadik megközelítésben kulturális vagy politikai vagy esztétikai valami. A nyelvi ösztön a legjobban a nemi ösztönhöz hasonlít: egy bizonyos korban magától megjelenik és befolyásolni kezdi az egyén viselkedését. A nemiségnél ez a serdülőkorban következik be, a nyelv esetében kétéves kor körül - függetlenül nemtől, fajtól, anyagi helyzettől, vallástól, azaz függetlenül minden társadalmi tényezőtől. A nyelvet az is kifogástalanul használja, aki nem tudja, miért teszi: ebben is hasonlít a szaporodásra. Ráadásul ahogy a termékenység, úgy a nyelvtudás (végig az anyanyelv-használatról beszélek!) sem függ az intelligenciától. Nincs olyan, hogy butább (de egészséges) embertársaink csak a jelen időt tudják használni, a múlt időt nem, vagy az o, u hangot ki tudják mondani, de az ö, ü-t már nem. Az anyanyelvi tudás (szakszóval a "kompetencia") nem függ a beszélő intelligenciaszintjétől." Kezdők szerencséje: "Minden nyelv egyformán megtanulható, a csecsemőnek mindegy, melyik nyelv lesz az anyanyelve: azt tanulja meg, amit hall, s azt fogja egész életében a 'legkönnyebb nyelvnek' érezni." 2020-06-07 21:05:05
|
 |
|
