Különlegesen értékes és izgalmas karácsonyi ajándékkal lepett meg bennünket a Corvina Kiadó: egy bámulatos és nagyon elegáns Zichy Mihály albummal. Már a címe - ZICHY, csak a vezetéknév, csupa nagybet?vel - is érzékelteti e fest? különleges helyét legnagyobb m?vészeink panteonjában.

Élete és m?vészi pályafutása izgalmas nagyregény, kora, a 19. század romantikus stílusában - Jókai sem nagyon álmodhatta volna színesebbre. Nagyon jó áttekintést ad err?l a kit?n? m?vészettörténész Gellér Katalin bevezet? tanulmánya, amely ismertetésnek igen alapos és, szakszer?, nem terjeng?s, de nem is zavaróan sz?kszavú, olvasmánynak pedig kellemes, gördülékeny - ahogyan azt leginkább szeretjük.

Elmondja: Zichy kiemelt udvari m?vész, uralkodók, híres francia és német írók, fest?k, zeneszerz?k barátja volt. Fordulatos, romantikus végletekben b?velked? életútja kortársai körében nagy figyelmet vonzott. Életmódja, m?termének pompája a m?vészfejedelmekével vetekedett, fest?m?vészként viszont hosszú, kemény utat kellett bejárnia.

Nem különösebben fényes indulás után végül Oroszországban érte el célját, hogy a m?vészi munkájából éljen meg. Rajztanárként 1847-ben megbízást kapott az orosz cár unokahúgának oktatására és Szentpétervárra költözött. Az állásból kés?bb kikerült, verg?dés következett.

Helyzete azzal ívelt felfelé, hogy 1849-ben megbízást kapott Szentpétervár legdivatosabb cégét?l fotográfiák, dagerrotípiák retusálására, s egyre nagyobb számban kapott megbízásokat akvarell arcképek, miniat?rök festésére is, megrendel?i pedig orosz arisztokraták, valamint magas rangú katonatisztek voltak.

Gellér azt is elmondja, hogy a továbbiakban kiváló ?állatportrékat? és vadászképeket is rajzolt - sejthetjük, hogy a kereslethez igazodva -, sorozatot a cári vadászatokról, és 1858-ban a szentpétervári akadémiára is állatképfest?ként választják be. 1853-tól gyarapszanak a cárról és kíséretér?l készült portréi, és 1859-ben II. Sándor 1859-ben kinevezte udvari fest?vé.
Élete regénye innen még hosszan, nagyon változatosan 1906. februárig, a Szentpétervárott bekövetkezett haláláig folytatódik, m?veinek témabeli változatossága és hangulati pedig a biedermeier édeskés, megható vagy mulattató, mesél? jeleneteit?l és a legnemesebb irodalomhoz méltó illusztrációktól a komoly társadalmi mondanivalójú m?veken át a lángoló romantikáig, a romantikus borzalmat idéz? horrorjelenetekig, és az erotikus rajzokig terjed.

Hatvanhat kép sorakozik itt - Gellér Katalin válogatása - és cseppet sem túlzás azt mondanunk, hogy kivétel nélkül mindegyikük már az els? látásra megragadó élményt nyújt, így, összességükben, rendkívül széles hangulati skálán.

Aki akárcsak futó pillantást vet rájuk - ami képtelenség, mert nehéz nem gyönyörködni bennük -, azonnal megérti: ha megpróbálunk szólni róluk, elmondani valamicskét is arról, amit ezek az alkotások elénk tárnak, szinte megállíthatatlanul tolulnak fel bennünk az ámulat fels?fokú jelz?i: semmiképpen nem hagyhatjuk említetlenül azonban e m?vek egy egészen különleges vonulatát: a kaukázusi, valamint az orosz tárgyú képeket.

És szintúgy képtelenség nem szólni a Ment?csónakról, a Sírrablókról, az Uzsorásról, az egymástól végletesen különböz?, ám egyaránt leny?göz? Kardtáncról és Skót fáklyatáncról, Az ember tragédiájához, valamint Arany János verseihez készített illusztrációkról - ha nem vigyázunk, mégis felsoroljuk egyenként mind a hatvanhatot.

Olyan album ez, amelyet lehet ajándékként venni másnak, elvégre itt a karácsony, ez pedig különösen elegáns, igen nagy örömet szerezhetünk vele - de rendkívül nehéz lesz kiadni a kezünkb?l.