A gyakran tabuként kezelt helyzetekről – „azt szokták mondani, hogy a halál meg a haldoklás tabu, de valójában minden olyan kérdést szívesen elkerülünk, amire nem tudunk azonnal megoldást javasolni” - megrendítő történeteken keresztül kapunk szubjektív képet. Gondolkodásra késztető esetleírások ezek, amelyekben van valami általános jellemző (agresszió, elutasítás, tagadás, belenyugvás, elfogadás) de hangsúlyozottan egyszeri, megismételhetetlen történetek. Nem kínál a könyv megoldást, vagyis nem egyetemleges, mindenkor használható megoldás-mintát mutat, mert az életvégi helyzetben nincs királyi út, csupán lehetséges irányt jelöl ki, amelyet azután ki-ki belátása, képessége alapján tud követni addig, ameddig számára elfogadható.