Minden bizonnyal a legfontosabb (és legnehezebb) témák megvitatására találták fel a peripatetikus iskolát az ókorban, ahol gyakran sétálva, beszélgetve tanítottak és tanultak. Van benne szimbolikusság (egy úton járás) és az az ősi igény, hogy a kérdésekre válaszok szülessenek. A beszélgetés, a kérdés-felelet forma persze nem nélkülözheti a megelőző tudást, azonban ez a tudás inkább nyitottságot szül, ami pedig újabb és újabb kérdések megszületését. „Az itt olvasható beszélgetésekben – olvasható tárgyalt kötetünk előszavában – egy átlagember, aki a látszat ellenére nem a halállal kel és fekszik, kérdez egy nem átlagos tudású pszichológust, aki egyebek mellett azzal érvel, hogy a bennünk lévő halálfélelem nem nő, hanem csökken, ha szembe merünk nézni a halandósággal”.

A halál életkérdés címmel megjelent, a magyar hospice-szolgálatokról szóló könyv a fentiekkel egyaránt bír. Bérczes Tibor műfordító és Biró Eszter pszichológus, a Magyar Hospice Alapítvány munkatársának közös kötete olyan lényeges kérdések megbeszélésére hív, amelyekről mindenkinek van valamilyen tudása. Nagygéci Kovács József írását itt olvashatja el: https://bit.ly/37yAgox//