„Elterjedt a főiskolán, hogy Nádasdy Kálmán azt mondta, hogy Soós Imre óta nem volt itt ilyen. (…) Pártostól különben már a Főiskolán megtanultam az egyik legfontosabb dolgot magammal kapcsolatban. Amikor mindenki kapós lett, vitték őket színházba, filmekhez, én meg, mint legtehetségesebbnek kikiáltott, ott maradtam lehetőség nélkül. Akkor Pártos azt mondta, nyugodjon meg, maga karakterszínésznő lesz, magának végig kell ennie az étlapot, mire eljut a desszertig. De maga végig fogja enni az étlapot, és megkapja a desszertet. Csak legyen türelmes.
Hát persze sokszor nem voltam türelmes, de mindig erre gondoltam. Nyugi, nyugi, ez egy hosszútávfutás. És tessék, az osztályból hárman vagyunk a pályán: Koltai Robi, Venczel Vera meg én.”
Különleges, megindító, fontos könyvet hozott ki a Corvina Kiadó. Egy olyan színészt bírt szóra pályatársa és tisztelője, aki mindent elért a pályán, amit lehet, de aki eddig rejtőzködőnek számított. Aki új jelentést adott annak a fényesre koptatott közhelynek, hogy valaki „a színházat minden elé helyezte”. A nincstelen, félárva kislány a román határ mentén, a Békés megyei Kunágotán nőtt fel, ahová ma is csak négy számjeggyel jelzett utakon lehet eljutni. Apja nem jött vissza a málenkij robotból, olyan szegények voltak, hogy saját házuk soha nem volt. Ennek ellenére Piroska már óvodás korában tudta, hogy színésznő akar lenni. Az ötletet a heti egyszeri vándormozi-vetítések szereplőitől vette. 14 évesen Szegedre került közgazdasági technikumba, aztán elsőre felvették a budapesti Színművészetire.
A baráti faggatás időrendben halad, de annak szárazságát sikerrel oldják fel Bíró Kriszta saját, színészi pályájából lepárolt kérdései az emlékezésről, a műveltségről, az önértékelésről, az égvilágon mindenről. A saját életéből vett példák nem tolakodnak az előtérbe, sőt, éppen ezek teszik élőbeszéd-szerűvé és természetessé a faggatási folyamatot.
Molnár Piroska különleges pályát futott be. A főiskolán még gyurmaként reagált tanárai akaratára. Hatalmas önérzete és önbizalma volt. Második után meghalt édesanyja. Negyedikes korában aztán egy pillanat alatt férjhez ment Eötvös Péterhez, a tehetséges, vonzó fiatal zeneszerzőhöz. Egy év múlva kisfia született.
A kaposvári színház aranykorának volt alapembere. Kegyelmi állapot volt ez számára, fiatal volt, és minden fontos szerepet rábíztak. Aztán 1979-ben Zsámbéki magával hozta a Nemzeti Színházba. Történetesen akkor én is ott dolgoztam. Az „újak” első társulati ülésére gyülekezve egy ideig ott állt tőlem egy méterre, egy farmerkosztümben, ami őrületesen jól állt neki. Csak az utolsó pillanatban állítottam meg a biccentést – én ismertem őt sok kaposvári előadásról, de csak a színpadról. 34 éves volt ekkor, hét kiugróan sikeres kaposvári év után. Elveszettnek tűnt.
Nem mesélem tovább, mi mindent tudtam meg a könyvből. Csak néhány irányt említek:
— Miért nem tudott megragadni Pesten, se a Nemzetiben, se a Katonában, ahonnét két év múlva visszamenekült Kaposvárra?
— Hogyan hatott rá a férjével külföldön töltött idő, Németországban, Japánban, Angliában?
— Mi lett a kisfiával?
— Adott-e vissza szerepet?
— Mit ért azalatt, hogy őt mindig terelni kellett?
— Kell-e, hogy egy színésznek minden előadáson „folyjon a vére”?
— Milyen két festmény van Molnár Piroska falán?
— Miért nem maradt Vidnyánszky Nemzetijében, amikor pedig marasztalta?
— Miért találkozik rendszeresen ma is Zsazsa Tax transzvesztita művésszel?
— Mit keres most a Thália Színházban?
— Nemrég, 75 éves korában nagy sikert aratott egy kislány megformálásával. Akkor miért érezheti azt most, hogy több mint kétszáz premier után már elég?
Érdekes, megindító, őszinte könyv, egy nagy színész útjáról. Mostanra egyedül maradt, de nem magányos, mert megmaradt legnagyobb támasza, ami már gyerekkorában is megvolt: az olvasás.
Fontos, nem csak hardcore színházrajongóknak való könyv, hiszen emberi történetek sokaságát tárja olvasói elé.
Nélküle ötven év múlva nem tudná senki, ki volt Molnár Piroska, aki a hátán vitte el a hetvenes-nyolcvanas évek Kaposvárról indult, Pesten kiteljesedett színházi forradalmát.
Csak remélni lehet, hogy amikor eljön az ideje, Bíró Krisztáról is készül egy ilyen könyv. De azt alighanem megírja maga. Azt is kíváncsian várjuk.
(Corvina, 2020. A beszélgetéseket rögzítette, szerkesztette és a jegyzeteket írta: Bíró Kriszta. 208 o., ára 3490 Ft.)