Kukucska-könyv Kolosi Tamás és Szelényi Iván Hogyan legyünk milliárdosok? című kötete, mivel rálátást enged a társadalom legfelső ezrelékének a meggazdagodáshoz vezető útjára, mégpedig név szerinti bontásban megismerhetjük a busás vagyonhoz vezető részleteket. A neoliberális etika és a posztkommunista kapitalizmus szelleme alcím viszont jelzi, hogy holmi pletykagyűjteménynél és tipptárnál jóval többet kapunk: összegzést a társadalmi változások és az anyagi tekintetben kiváltságos réteg kialakulásának kapcsolatáról.
A szerzőpárosnak több mint harmincéves munkakapcsolat van a háta mögött. A rendszerváltozás előtt még önképzőkört is alkottak, amelyben fiatalon elhunyt barátjukkal, Papp Zsolttal együtt a társadalmi szerkezet problémáiról vitatkoztak. Az új tőkésréteg kialakulását a '90-es évektől mindketten külön-külön is kutatták. A jelenlegi kötetről Kolosi Tamással beszélgettem:
Milyen volt Önök között e könyv írása közben a munkamegosztás?
– A magyar anyag empirikus feldolgozását én végeztem, összegyűjtöttem a leggazdagabbak toplistájában előfordult 290 személy adatait, ebből 210 emberét föl tudtuk használni. A személyes élményeken kívül, amelyek felidézésére minden esetben utaltam, csak olyan tényeket használtam föl, amelyek nyilvánosan is megjelentek. Ugyanezt az elvet követte Szelényi Iván, aki a közép-európai, orosz és kínai nagytőkések adatait gyűjtötte egybe. Az első változaton egy héten keresztül együtt dolgoztunk, a továbbiakban e-mailben egyeztettünk, s az internetes Az internetes keresőrendszerek is nagy segítségünkre voltak.
A legvagyonosabbak háromnegyedével tehát megismerteti olvasóit a könyv, de hová lett az egynegyedet képviselő hetven dúsgazdag ember?
– Néhányukról nem sikerült megfelelő adatokhoz jutnunk. Elsősorban az érdekelt minket, hogy milyen társadalmi folyamatok játszódtak le a tőkéssé válás folyamatában; ha valakiről erre vonatkozó információt nem tudtunk beszerezni, akkor őt nyilvánvalóan nem elemeztük. Másokról viszont úgy gondoltuk, hogy nem is tartoznak a legfelső réteghez, csak felbukkantak a korai listák valamelyikében, mert ismertek, netán médiaszemélyiségek voltak.
Tényleg nem ebbe a körbe sorolhatók, vagy nem akarják, hogy tudják róluk: a gazdagok táborba tartoznak?
– A legális vagyonok nyilvánossága az elmúlt tíz évben sokat fejlődött. Persze biztosan vannak olyanok, akiknek milliárdjai mögött illegális vagy féllegális ügyletek húzódnak meg, de ezzel a szociológia körén kívül eső témával mi szándékosan nem foglalkoztunk. Egyébként úgy tűnik, hogy Magyarországon a bűnözéssel szerzett vagyon inkább a 4-5 milliárd alatti szférában jelenik meg.
Korábbi tanulmányaiban Ön a most megmutatkozótól eltérő rétegek vagyonosodását vetítette előre, nevezetesen a Kádár-rendszerbeli maszekokét és a kisgazdaságokban érdekeltekét.
– A rendszerváltás hajnalán különböző hipotézisek születtek. Az egyik, nemzetközileg is elfogadott feltételezés szerint, amelyet Hankiss Elemér is alátámasztott, a volt szocialista országok pártelitje a politikai hatalmát gazdasági hatalomra váltja át. Mi azt tapasztaltuk, hogy Magyarországon ez marginális jelenség volt, persze lehet, hogy ebben közrejátszott a tudósok időben jött figyelmeztetése. Andorka Rudolf azt feltételezte, hogy az elit csoportok nemigen fognak cserélődni, hiába a rendszerváltás. Ebben sok igazság van, a kulturális elit vonatkozásában jobbára így is történt, de kevésbé érvényes a politikai és a gazdasági vezetőkre. Szalai Erzsébet megállapítása, miszerint a késő kádári technokrácia őrzi meg a hatalmát és választódik ki belőle a nagytőkés réteg, sok igazságot tartalmaz, mi is írunk róla, hogy miként váltak nagytőkéssé a korábbi menedzser réteg képviselői.
A köznyelv szerint közel voltak a tűzhöz…
Részben tényleg ez volt a helyzet, de hozzájárult még, hogy 1968 után a magyar gazdaság nyitottá vált, így ennek a rétegnek voltak ismeretei, tapasztalatai a nyugati piacgazdaság működéséről. Magam azt gondoltam, hogy az „osztályvezető-helyettesek” forradalma fog elkövetkezni, mert a legfelső réteg, az „osztályvezetőké” sok tekintetben még a magyarországi relatív puha diktatúra ellenére is kompromittálódott a szocialista időkben, tehát a rendszerváltás a másodvonal számára nyújt kitörési lehetőséget. Akadnak is erre példák az elmúlt két évtizedből. Azt szintén láttuk, hogy a ’60-as években a tsz-ek háztáji üzemágaival megindult és a ’80-as években a szocialista vállaltok keretei közé is bekerült magyar második gazdaság elitje képes volt nagytőkéssé válni. A megtörténtnél kisebb mértékben feltételeztük, hogy a külföldről hazatérő emigráció a kint megszerzett kis tőkéjével, amely itthon vagyonnak számított, el tud indulni a nagytőkéssé válás útján.
Milyen meglepetések érték Önöket a mostani összegzés kapcsán?
– Az egyik: van egy határozott réteg, amelyik a kulturális tőkéjét tudta konvertálni vagyonra, különösen, ha megfelelő kapcsolatrendszere és vállalkozói attitűdje is volt az illetőnek. A másik fontos meglepetés, hogy már húsz év alatt is kialakult a nagytőkés réteg új generációja, az általunk vizsgált emberek egyharmadának a rendszerváltás után kezdődött a pályája, és lényegileg ugyanúgy tudtak nagytőkéssé válni, ahogy az a nyugati világban szokásos. Igaz, kisebb nagyságrendben, mint külföldi társaik, de a magyar nagytőke amúgy is szerényebb az amerikaiaknál vagy a nyugat-európainál, sőt, némiképp a közép-keleteurópaiaknál is.

Kiadvány:
Kolosi Tamás - Szelényi Iván
Hogyan legyünk milliárdosok?
Corvina Kiadó, 2010

Forrás:
konyv7.hu