 „A sárkányokat nem megölni kell, hanem felboncolni." Emlékezetgyakorlatok
(kiadvány: Különféle veszteségek jegyzéke)
Kivételes élmény Judith Schalansky minimum igéző könyvét éppen egy olyan időszakban olvasni, amikor a körülöttünk kavargó, színes-szagos világ tapinthatósága hirtelen egy steril, virtuális térbe helyeződik át, s amelyben létünk megfogható dimenziójának hiánya hirtelen rávilágít valamire, amit egyébként adottnak veszünk. Ráadásul a vész egy mindennél ravaszabb, láthatatlan és megfoghatatlan ellenségként jelentkezik, amellyel szemben eddigi védekezési stratégiáink csődöt mondtak. A vírus nem látható, nem is tapintható, és ábrázolni is csak sematikusan lehet. Már látjuk, hogy érkezik a vakcinák felmentő serege, már felsejlik a remélt megmenekülés lehetősége, de veszteségeinket még nem tudtuk kulturális értelemben lajstromozni, jegyzékbe venni, noha az oltás mellett csak ez vihet mindannyiunkat a gyógyulás felé: az egyéni feldolgozás mellett, a globális gyászmunka és a kollektív emlékezet. Listákat készítünk, egyéni történeteket villantunk fel, eltemetjük halottainkat, ápoljuk emléküket, de mindig hiányosak lesznek a jegyzékek, lesz, akiről nem maradnak fent történetek vagy nincs, aki emlékezzen rájuk, lesznek temetetlen, mert magányosan elföldelt holtak, akik egyéni létükben nem válnak globális emlékezetünk részévé. Még nem tudjuk, nem látjuk, hogy a félelmen, rettegésen túl miképpen válik majd mindez ábrázolhatóvá, érzékelhetővé, tapinthatóvá és átadhatóvá; nem tudjuk, melyik lesz az a médium, amely leghívebben adja tovább ennek az új vészkorszaknak az emlékezetét. Bán Zsófia recenzióját itt olvashatja el: https://bit.ly/2NjeVYx//
2021-01-18 15:16:38
|
 |
|
