Az orosz trollok zseniális történetmesélők

Ficsor Beneder │Magyar Hang 2021. március 26. – április 1.

Jessikka Aro hét éve mutatta be először az orosz álhírgyárak működését, nem szűnő gyűlöletkampányt zúdítottak a nyakába miatta. A fenyegetések miatt sokáig külföldön bujkáló finn újságírót az online manipulációról és a Putyin trolljai című könyvéről is kérdeztük.

Az orosz dezinformáció több mint fenyegetés, Oroszország évek óta háború folytat más országok, független intézmények és civilek ellen – fogalmazott a Magyar Hangnak Jessikka Aro. – Titkos gerillaharcuk végtelenül tisztességtelen és aszimmetrikus, hiszen a célpontjaik legtöbbször védtelen magánszemélyek, akiket jól képzett, gátlások, erkölcsi és szakmai szabályok nélkül dolgozó, fizetett trollok támadnak – fejtette ki a finn oknyomozó újságíró, aki az internetes lejáratókampányok hatását a saját bőrén tapasztalta meg. Miután hét éve cikksorozatban leplezte le az álhíreket készítő orosz „trollgyárak” működését, azonnal a hekkerek célpontjába került, a fenyegetések miatt pedig egy időre még hazáját is kénytelen volt elhagyni. Megpróbáltatásait és további nyomozását a Putyin trolljai című, magyarul frissen megjelent könyvében foglalta össze.

– Gyerekkorom óta érdekelt Oroszország, a nagy, keleti szomszéd – mesélte Jessikka Aro.

– Nagymamám sokat mesélt róla, hogy kamaszként hogyan fürkészte az eget a szovjet – finn háború során, a közeledő orosz repülőket figyelve. Később a saját szememmel is látni akartam mindazt, amiről a gyerekkori történetek szóltak. Tanulni mentem Oroszországba, és rendkívül nyugtalanító volt, amit Vlagyimir Putyin országában találtam, hiszen egy hamisítatlan autoriter rendszer közepébe csöppentem.

Az újságíró elmondta, az interneten terjedő propaganda már az orosz dezinformációs csatornák felderítése előtt is foglalkoztatta. Az iszlám szélsőségesek online toborzását vizsgálva elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a pszichológiai hadviselés során milyen módszerekkel képesek rávenni az embereket arra, hogy a dzsihádista terrorszervezetekhez csatlakozzanak. Ezt követően hallott először a trollgyárakról. Jessikka Aro jellemzése alapján ezek a létesítmények valódi üzemként működnek, a dolgozóik fizetést kapnak azért, hogy a munkaidejük alatt álhírekkel árasszák el az online teret.

– Hamis profilok mögé rejtőzve a trollok valódi embernek adják ki magukat, ám amit létrehoznak, az színtiszta hazugság. Fel akartam tárni, hogy ez a tevékenység miként befolyásolja a hús-vér emberek gondolatait, viselkedését. 2014-ben, amikor az első cikkeket publikáltam, erről a témáról még nagyon kevesen tudtunk, nem lehetett felmérni a hatását. Újságíróként ezért is éreztem kötelességemnek, hogy felhívjam a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a futószalagon gyártott hazugság- és gyűlöletkampány jelent. Miután több száz interjút készített biztonsági szakértőkkel, pszichológusokkal, közösségi médiumok moderátoraival, és egyszerű felhasználókkal, az újságíró számára egyre pontosabban körvonalazódott az orosz propagandaipar működése. – A sikerük egyik titka, hogy a trollok bámulatos ügyességgel képesek kihasználni az emberek naivitását, és még eredményesebbek, ha az indulatok felkorbácsolásáról van szó. Az orosz álhírgyárak dolgozói mesterei a megtévesztésnek és a manipulációnak. A trollok módszere nem túl bonyolult Jessikka Aro szerint. Általában népszerű témákra csapnak le, amelyek sok embert érintenek, a kiindulópont így nemcsak ismert lesz a célközönség számára, de kellően vonzó is. A kifejtéshez egyszerű, könnyed nyelvezetet használnak, és amint megragadják a figyelmet, egyből az érzelmekre próbálnak hatni. A képek, a zene és a szöveg összhatása pedig könnyen elfeledteti a nézővel, hogy amit lát, az nem a valóság. – Féligazságokból indulva így jutunk el a tökéletes hazugságig. És a manipuláció már el is érte a célját, hiszen a félrevezető hírek a befogadók realitásává váltak.

Az újságíró hozzátette, az egyes tartalmakkal a precízen kijelölt közönséget célozzák. Legtöbbször a bizonyos témákra különösen érzékeny, és így könnyen befolyásolható csoportokat választanak ki.

– Finnországot például általában a rasszizmusra apellálva árasztják el hamis hírekkel a bevándorlókról, menekültekről, így keltve még nagyobb gyűlöletet ellenük. – A trollok talán legkedveltebb eszköze az összeesküvés-elmélet, hiszen az mindig sokkal érdekesebb, izgalmasabb és könnyebben érthető mint a valóság unalmas komplexitása. Történetmesélőként az orosz álhírgyártók valóban zseniálisak, néha sokkal jobbak, mint bármelyik valódi újságíró, hiszen a munkájukat nem „korlátozza” a valóság. Ha érdekfeszítő fordulatra van szükségük, hazudnak egyet, a közönségük legnagyobb örömére.

A finn újságíró az álhírek hatalmáról az első leleplező cikkei után maga is meggyőződhetett. Miután 2014-ben publikálta az egyik szentpétervári trollgyár működéséről szóló anyagát, az orosz propagandagépezet ellene fordult. Napi rendszerességgel gyártották róla a hamis híreket, drogosnak, elmebetegnek nevezték, és állandóvá váltak a fenyegetések is. Később a támadói alkut ajánlottak, ha felhagy a nyomozással, leállítják az ellene folytatott gyűlöletkampányukat. Nemet mondott, így a trollok újra nekiveselkedtek, és ezúttal még kegyetlenebb módszerekkel igyekeztek tönkretenni az életét. Hamis Facebook-, Twitter és YouTube-fiókokat hoztak létre a nevében, amelyeken keresztül zaklatták, bűncselekményekkel vádolták, és idővel már a halálos fenyegetéstől sem riadtak vissza.

És bár naponta találkozott a saját öngyilkosságáról szóló hírekkel, Jessika Aro még ezen a ponton sem adta fel a küzdelmet. Mivel azonban a finn hatóságok közölték vele, nem tudják szavatolni a biztonságát, elhagyta Finnországot, és külföldön bujkálva igyekezett kijátszani a propagandagyár harcosait. A szabadságát ugyan nem kapta vissza, hiszen a fenyegetés az online térben utoléri az embert, akárhol él is, de legalább nem kellett a háta mögé néznie valahányszor kilépett az utcára.

Az újságíró azóta visszatért hazájába, és mint elmondta, sok minden változott az elmúlt hét évben az online álhírek világában. A korábban védtelen országok lassan megtanulták, hogy miként hárítsák az orosz trollgyárak támadásait, de még nagyon sok a tennivaló az ügyben, hiszen a hatóságok még mindig a propagandisták mögött kullognak, a mainál sokkal nagyobb védelemre lenne szükség.

– Az Európai Unió országainak erélyesebben kellene fellépnie az online manipulációval szemben. A diplomácia eszközök mellett a kibertérben is jelentős erőfeszítésekre van szükség, hogy az államok kiszűrjék a trollokat, és megóvják az állampolgáraikat az álhírektől és a gyűlöletkampányoktól. Nagyon fontos felhívni az emberek figyelmét a manipuláció veszélyeire, hiszen mire egy hamis állítás lelepleződik, már széles körben elterjedt, és hatással van az emberek életére.

Jessikka Aro hangsúlyozta, a közösségi média esetében is szigorúbb szabályozásra van szükség. A már létező jelzőrendszereknek nem csupán az erőszakos tartalmakat kellene jelentenie, hanem a nyilvánvaló propagandát, a gyűlöletbeszédet, a megtévesztést is.

– Egyre nagyobb a nyomás a Facebookon, hogy lépéseket tegyen ez ügyben, de még messze nem működik elfogadhatóan a rendszerük. A felhasználókat ezen a fórumon is naprakészen kellene tájékoztatni a manipulatív tartalmakról, hiszen így nyomon követhetnék, és kiismerhetnék a trollok munkáját, felvértezve magukat a támadásaik ellen.

Az újságíró figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a trollok elleni védelem kapcsán sem feledkezhetünk el a demokratikus játékszabályokról, nem alkalmazhatjuk azokat a módszereket, amelyek az orosz propagandagyárat jellemzik. – Meg kell őrizni az alapvető értékeinket, mindenekelőtt a szólásszabadságot, amely elidegeníthetetlen joga minden embernek. De ez azt is jelenti, hogy jogunk van valós információkhoz jutni, és ebben senki sem akadályozhat meg bennünket. Az orosz dezinformációs gépezet azonban folyamatosan visszaél a szólásszabadsággal, kihasználva a demokratikus országok működésmódját. A manipuláció esetében ezért sem érvényes a szólásszabadság kívánalma, hiszen a hazugság és a gyűlöletkeltés éppen a szabadság ellen dolgozik. Nem védelmezhetik a manipulációt a szólásszabadság nevében.

– A trollok működése kapcsán számos esetben valódi bűncselekményről beszélhetünk, ilyen a megfélemlítés, a fenyegetés, vagy a hitelrontás. De nem kevésbé veszélyes és káros az olyan álhírek terjesztése sem, amelyek sok országban nem számítanak ugyan bűncselekménynek, de ugyanúgy tragédiához vezethetnek. Az elmúlt egy évben például az orosz trollok sok egyéb mellett arról is igyekeztek meggyőzni a világot, hogy a koronavírus-járvány valójában nem is létezik. És azok közül, akik hittek nekik, és kitették magukat a fertőzésnek, nagyon sokan meghaltak.

A trollgyárak elleni küzdelem során Jessikka Aro szerint azt sem veszthetjük szem elől, hogy ez nem valamiféle katonai játszma, Oroszország propagandagépezete ugyanis nem védekezik, hanem folyamatosan támad. – A katonai doktrínájuk a védelemre helyezi a hangsúlyt, de a trollgyárak működtetése legkevésbé sincs összhangban ezzel. Ártatlan civilek elleni online támadásokat nehéz is lenne honvédelmi szempontokkal magyarázni. Oroszországnak a propaganda terén is tartania kellene magát a saját irányelveihez.