A mese a szegényemberről és a pénzes emberről szól, aki a piacon a szegény embertől megvette a vásárba vitt négylábúját. A sikeres adásvételt követően mindketten betértek a kocsmába, hogy az eladó áldomást fizessen. Az asztalra kitették a pénzt és a marhapasszust (ma szállítólevélnek mondanánk, amely igazolja a jószág tulajdonjogát), majd elmentek kikérni az italt. Mire visszatértek az asztalhoz, a kecske megette a hátrahagyott pénzt is és a „marhapasszust" is, így a szegény ember pénz nélkül tért haza. A pénzes ember viszont az állat bendőjében megtalálta a pénzt is és a passzust is az állatvágáskor, és becsületes ember lévén elvitte és odaadta a szegény embernek, így optimista befejezése van a mesének.