 Lejár az álmok szavatossága?
(kiadvány: Akarsz velem álmodni? - Jelenetek, hangjátékok)
Erre az invitálásra én semmiképp nem mondhatok nemet – hiszen meghatározó élményeket kaptam életem során a szerzőtől. Sorolhatatlanul sokat. (Mégsem állhatom meg, hogy említsem az igazi első szerelemként ható Országúton-t, és az elképesztő Giulietta Masinát a filmben.) Eddig viszont nem találkoztam Fellini „korai zsengéivel”. Kis rádiójátékai, jelenetei, amelyeket az 1940-es években alkotott, többet barátjával, Ruggero Maccarival közösen, sokáig feledésbe merültek (akkoriban még nem is rögzítették a hangjátékokat, élőben mentek). A szövegek Fellini halála után kerültek elő, néhányat azóta itthon is újra feldolgoztak, hangzóvá tettek. Most pedig olvashatjuk is őket, Papp Gábor Zsigmond fordításában, bevezetőjével. Bár a korai alkotások felett kicsit eljárt az idő – mégis van miért figyelnünk a rövid szövegkönyvekre. Ugyan még nem teljes vértezetben, de mégiscsak az a Fellini mutatkozik benne, akit szeretünk. Nem hiszem, hogy nagy bátorság többesszámot használni. Milyenek Fellini álmai? Mindenekelőtt nagyon emberiek, érzékenyek, néha kicsik, néha nagyobbak. (Mer kicsit is álmodni.) Olykor bizony érzelgősek. Ezekben a fantázia szülte álmokban a csillagos égig, távoli (képzeletbeli) világokba repülhetünk, miközben az „icipici földön az emberek csöndesen és sötét házaikban alszanak”. Tóth Zsuzsanna írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3vLBFll//
2021-06-02 14:28:34
|
 |
|
