Sári László barát, a kiváló Kelet-kutató tudós és összetéveszthetet-len hangú, kitűnő író, a hajdan-sem-volt buddhista szerzetes, Lin-csi életre álmodója új könyvében az apát pesti rokonáról mesél. Agyafúrt – meg-engedőbben: furfangos – mester Sári úr. Bölcsen belátja, hogy pusztán újabb és újabb Lin-csi epizódokkal előállania, korábbi önmagát plagizálva, nem volna hozzája méltó. Márpedig a méltóság Sári úr próza-költészetének egyik irigylendő sajátja.

„Az emberi méltóság olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben” – írja a Wikipédia. E megállapítás igazságát cáfolja vala-mennyiünk napi tapasztalata. Nem vagyunk méltóságosak. Kapkodók, hebrencsek, hirtelen haragúak és szertelenek vagyunk. A méltóság meg-fontolt, fegyelmezett, nyugalmas és egyúttal megnyugtató magatartás. Sári László prózája – megformáltságát tekintve – méltóságosan meg-fontolt, finoman kimunkált, elegáns és pontos.

Horváth Péter írását itt olvashatja el:  https://bit.ly/3gg0U8R//