A valóságban is vannak olyan emberek, akiket ártatlanul ítélnek el, és drukkolhatnánk értük, hogy kiderüljön az igazság, ügyükre azonban csak ritkán vetül fény, s többnyire csak utólag derül ki, ki az ártatlan. Az Egyesült Államokban például a halálra ítéltek négy százaléka bizonyítottan ártatlan volt az ezredforduló előtti három évtizedben, az Egyesült Királyságban működő Büntetőügyeket Felülvizsgáló Bizottság (Criminal Cases Review Comission) az 1997-es megalakulása óta 466 olyan, korábban már jogerősen elbírált ügyet küldött vissza a bíróság elé, amelyben aztán sikerre tudták vinni az ártatlan emberek fellebbezését. Németországban 2009-ben 37 rabot sikerült azonosítani, akik az 1990 után időszakban jogerősen kiszabott szabadságvesztésüket töltötték, de aztán végül perújítással felmentették őket. Minderről Janecskó Kata legújabb, Ártatlanul elítélve című könyvéből szerezhetünk tudomást. Azt is tőle tudjuk meg, hogy Magyarországon nem léteznek ilyen adatok, nagyobb kutatás nem készült arról, hány perújítással elővett ügy ért véget ártatlan emberek felmentésével. Azt azonban hozzáteszi: a magyar költségvetésbe évek óta minden egyes évben 120 millió forintot terveznek be célelőirányzatként „a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megállapított” kártalanításra, azaz olyan emberek anyagi kompenzálására, akiknek a szabadságát az állam jogtalanul korlátozta. Akik rövidebb-hosszabb ideig kerültek ártatlanul börtönbe, akiket letartóztattak, vagy akár el is ítéltek. 2020-ben például 65 esetben fizetett a magyar állam kártalanítást ilyen ügyben, jogerős bírósági határozat alapján.

Falus Tamás írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3mlpHwl//