Nehéz dolgom van reciíróként szólnom e könyvről. Mert:

1. Molnár Vilmos tiszteletbeli sepsiszentgyörgyi nyugdíjas volt már nyolc éves korában. Én is sepsii vagyok, ha nem is tiszteletbeli (nekem szerencsére).

2. Az én szívemet is úgy melengeti Kőrösi Csoma Sándor, mint az övét. Ez nem is lehetett másképpen, miután Korda István A nagy út könyvét elolvastam, még az apám nyomta a kezembe. Egy életre belehabarodtam Csomába, csodálom majdnem iszonytatos kitartását, konokságát, elméjét, lelkét – szűkszavúságát.

3. Ez a könyv már ránézésre csodálatos. Úgy mondom ezt, hogy könyvvásárból jövök, tudtam legeltetni a szemem egynéhány papírjószágon. A kivitelezés, a grafika, a koncepció csodálatos.

4. Jöjjön a szöveg. Molnár Vilmosunk már azért is kedves a szívemnek, mert neki is kedves a mágikus realizmus. Mint nekem. Ő is tudja, én is tudom, hiába szebb a valóság, mint a sánta ábránd, a sánta ábránd mégis messzebbre szalad, mint a valóság. Olyan, mint egy könyv: nem hazudik; s a jól megválasztott könyv egy életre a barátod marad. Molnár Vilmos Kőrösije ezen könyvek közé tartozik.

5. Nyelvezet. Csendes, humoros, elegáns, kérem. Nem hivalkodó, nem ordító, szörnyedtet, hatásvadász, és nem énközpontú (fene már ezt a köldöknéző irodalmat!). Molnár Vilmos úgy kezeli Csomát, ahogy Csoma kezelhette a világot: szelíden, de határozottan, humorosan, de tréfát nem ismerően. Ezen csak segít az ízlésesen felhasznált székely nyelvezet.

6. Csománk kalandjai. A kalandok, nos a kalandok a végtelenből jönnek, és a végtelenbe tartanak. Csománk az égig érő fa tetejéről pillantja meg a végtelent, s benne a sorsát, hogy ezt a sorsot a halálon túl is kövesse. Mit neki a halál, az öröklét küszöbét átlépni készülő tudósunk már a világ összes nyelvét beszéli, beleértve az állatok, növények nyelvét is. Mit számít neki a logika; az olyan ember, aki az Úristennel is találkozott már, de Buddhával, sőt az ördöggel is váltott néhány szót, nos az ilyen ember a testi mivoltját egyszerűen levetkőzi. Van tovább, tudja, mi több: akarja, ezért önmagát ketté osztja. Hadd keresse tovább a másik az őshazát, ha már neki fel kell mennie. Gyönyörű nevesítése ez Csoma örökségének a szerző részéről!

7. Aranyköpések. Mint szerző, ki nem állhatom az aranymondásokat, gyanakodva nézem azokat, akik használják. De Molnár Vilmos más, a szó legnemesebb értelmében alkot ilyen mondatokat: “Egy csoda könnyen eltereli a figyelmet a lényegről. A halakat sem kell meghökkenteni sűrűn”. Amilyen jól, verejtékmentesen kidolgozottak a transzcendens-számba menő történések, éppolyan jók az írók mondatai.

És végezetül: ez a recenzió nem adja vissza e rendhagyó legendárium csodáját. Annak a szépségéhez már te kellesz, kedves olvasó. Az író elvégezte a dolgát, megpihen. Élvezd munkája gyümölcsét.