Olyan félreértett tények, nem ismert helyzetek, amelyek áldozati szerepbe sodor(hat)ják az „igazságszolgáltatás-naiv”, vagyis az e téren (még) teljességgel járatlan személyt. Aki a kihallgatás során annyira meg van zavarodva, hogy összevissza beszél. Akinek még az sem jut eszébe, hogy adott időpontra bombabiztos alibije van – s akit épp e tény „elhallgatásával” fognak megvádolni később, amikor kártalanítást kér a börtönben ártatlanul töltött évekért. Nem jár neki, dönt a bíró, mert megtévesztette a bíróságot. Nem hivatkozott ugyanis a hivatalos igazolásra, hogy zárt intézetben volt a bűncselekmény időpontjában… Holott az ártatlan áldozat később, az eljárás évei során beszerezte ezt az igazolást, csak menet közben a hatóság kezei között ez a papír, „érdekes” módon, elkallódott…

Fazekas Erzsébet írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3HOaf4q//