 Bródy hangja
(kiadvány: Saját hangon)
Sokat meditáltam azon, hogyan kezdjem a könyvajánlót, hogy túlságosan lelkendező se legyek, de kiérezhető legyen a sorokból, hogy dalain nőttem fel, és ma is el tudom dúdolni sok zeneszámát. Oké, kicsit falsul, de akkor is. A művet felcsapva a Személyi igazolvánnyal kezdődnek a szövegek ("Személyi igazolvány, van, tehát én létezem"), a Filléres emlékeimet pedig nemcsak fiatalon éreztem találónak, amikor még csak arról szólt a fáma, hogy egy csokorból lepréselt virágfej, hanem napjainkban, sok x-szen túl a végtelenül giccses, virágot tartó műanyag maci, ami egy vörös szíven álldogál, egyszerűen kidobhatatlan kategória, pedig amikor kaptam, beleborzongtam, hogy anyám borogass, ezt nekem...? De aki adta, egy hónap múlva múlt idővé vált, tehát mint utolsó emlék tőle, megőrzésre méltó tárgy (amit halálom után úgy fognak kivágni innen, ahogy kell, de ezzel nincs is semmi baj sem). Mert "a lelke már az égbe szállt, de eltemetni nem tudom." A kultúrpara írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3CVrPAc//
2021-11-22 17:18:31
|
 |
|
