Minden szó igaz
Az idei Ünnepi Könyvhét egyik legmegrendítőbb kötete Zerkowitz Judit Megtörtént. Minden szó igaz című memoárja. A nyelvész, irodalmár, egyetemi oktató hosszú betegség után tavaly hunyt el, posztumusz könyve élete és családja történetét eleveníti fel, a visszatekintéssel az elmúlásnak állítva emléket. „Egy huszadik századi családregény végéről, a fokozatos felbomlás és pusztulás folyamatáról ír” – fogalmaz a hátlapon egykori kollégája és barátja, Bán Zsófia író. Zerkowitz Judit az ország sorsát, a családja megpróbáltatásait és a saját „lassú rákját” oly módon vetíti egymásra a szövegben, hogy a történetek a nyilvánvaló történelmi kontextus és kronológia ellenére is felfüggesztik az időt: térré alakítva azt. Mintha az alaposan dokumentált Akadémia utcai lakásának szobáit járnánk, amikor visszatekintünk a múltba. „A magány sebző csendje és a huszadik század sebző ricsaja hallatszik ki ebből a könyvből” – írja Nádasdy Ádám. A csend és a ricsaj szívszorító emléktárrá áll össze, amelynek aprólékos munkával megalkotott, szikár, ám az iróniát sem nélkülöző mondatai elevenségükkel általános érvényűvé avatják az elmúlást. Ahogy a külső nézőpontból felidézett életút és genealógia a tragédiában a saját sorsot elérhetővé teszi az olvasó számára, hirtelen eltűnik a személyes és a közösségi közti határvonal. A történet az olvasásban mindannyiunkkal megtörténik. És minden szó igaz. (Ficsor Benedek)
2021-09-04 08:28:47
|
 |
|
|
Biztosan te is gyakran érzed úgy, hogy valamit jó lenne feljegyezni valahová: utazás közben listát készíteni a napi teendőkről, leírni a terveid, vagy csak megörökíteni egy érzést, egy...
|
|
|
Fordította: Balázs István
Lengyelország évről évre egyre több turistát vonz a világ minden tájáról. Ez nem csoda, hiszen a műemlékekben gazdag, gyönyörűen felújított városok, mint Varsó, Krakkó és Poznań,...
|
|
|
Biztosan te is gyakran érzed úgy, hogy valamit jó lenne feljegyezni valahová: utazás közben listát készíteni a napi teendőkről, leírni a terveid, vagy csak megörökíteni egy érzést, egy...
|
|
|
,,Kávéház nélkül nincs irodalom" - írta Márai Sándor, és nem túlzott. A kávéház közel kétszáz évig nemcsak második lakhelye volt a magyar művészeknek, hanem az egymást formáló eszmék...
|
|
