A boldogság hipotézise borítóképe remekül ábrázolja a könyv erkölccsel, intellektualitással, érzelmekkel kapcsolatos meglátásait. A címlapon hatalmas elefánt látható, a hátán ködös, bizonytalan körvonalú alak ül, a hajtó.

Látszólag – magyarázza Haidt – a hajtó diktál, ösztökével utasíthatja az elefántot: forduljon, álljon, induljon, de ez csak addig tart, míg az elefántnak nincsenek igazi vágyai, mert akkor a hajtónak esélye sincs vele szemben.

Jobb, ha felismeri: ő, vagyis a tudatos gondolkozás, az intellektus ugyan fenn ül, de legfeljebb csak segíthet annak a hatalmas tömegnek, amit zsigeri érzések és reakciók, kontrollálatlan érzelmek és intuíciók tesznek ki. Az elefánt egy öntörvényű és monumentális, gének által meghatározott, környezet által befolyásolt, automatikus rendszer: a szerző szerint a legjobb esetben is csak az ügyvédje tudunk lenni, s ügyesen képviselhetjük az érdekeit.

Jonathan Haidt a ma élő 25 legbefolyásosabb pszichológus egyike, fő kutatási területe az erkölcs. Bíró Zoltán írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3qVwRd9//