A globalizáció nem XX. századi jelenség, hiszen a világ összezsugorodásáról szólt már Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című 1873-as, szinte azonnal magyarra fordított regénye is, amely abban az évben jelent meg, amikor az első gazdasági világválság is kitört. A valóban globális szemlélet azonban egészen a legutóbbi időkig, például Angela Merkel egyik kedvenc könyvének, Jürgen Osterhammel, a modern világ kialakulását bemutató munkájáig távol állt attól a ma ismert történettudománytól, amely a XIX. században a nacionalizmus termékeként és annak szolgálójaként jött létre. A historiográfusok már előrelépésnek tekintik, amikor a „magyar nemzet” vagy éppen a „román nemzet” történetét bemutató összefoglalások helyett, amelyekben nem vagy csak alig szorítottak helyett a kisebbségeknek, megjelentek a Magyarország vagy éppen a Románia történetét ismertető munkák. A Magyarország globális története, 1869-2022 miben különbözik az eddigi nemzet-, illetve államtörténeti összefoglalásoktól? Mitől „globális” ez a kiadvány, és mitől transznacionálisak a benne elbeszélt „magyar” történetek?

Csunderlik Péter írását itt olvashatja el: https://bit.ly/37sApwx//