„Amikor a kritikus Molnár Vilmos novelláihoz keres valamiféle fogódzót, nagyon könnyen nemcsak saját magát csalhatja csapdába, de az olvasót is. A szellemi rokonság kutatása indokolt egy kibontakozófélben lévő alkotó esetében, Molnár írásait, stílusát is gyakran állította párhuzamba a kritika Tamási Áron, Örkény István, Borges vagy éppen Márquez írásaival. Csakhogy Molnár Vilmos napjainkban már nem egy kibontakozófélben lévő alkotó, novellái nagyon is felismerhetőek, sőt mi több, ahogyan Demeter Zsuzsa korábban megállapította, nagyon is »molnárvilikések« – ez utóbbi jelzőt talán tanácsosabb »molnárvilmosos«-ra komolyítani. Különösen igaz ez a legújabb, Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című kötetre, amelyben még véletlenül sem a korábban felsorolt alkotókat kell keresni, hanem csak és kizárólag Molnár Vilmost – kritikusnak és olvasónak egyaránt.”

A júniusi Kortársba Bonivárt Ágnes írt kritikát, ami itt letölthető: kortarsfolyoirat.hu